Magunkról is kellene már írni...Part two

       Sajnálom hogy a megígért holnapból holnapután lett, (vagyis ma!)de nagyon nehéz napom volt a tegnap s blogírásra alkalmatlan. De folytatom ma:

       Október elsején Nagyváradon voltunk a zenekar tagjaival a fúvósfesztiválon. Először voltunk ilyen rendezvényen(ez becsületesen látszott is-vagy inkább halattszott !!!) Nagyon jó volt a zenekarokat hallgatni, a közös darabokat élveztem, ahol a tenorok csak úgy zsongtak-skáláztak az első hangot kísérve. Akinek van ideje s türelme, az itt (első rész) és itt (második rész) belenézhet, hallgathat. Azt hiszem az összes zenekar közül, mi tettük meg a leghosszabb útat, reggel 5-kor indultunk, s csak este 9-kor értünk haza. De megérte...már csak azért is, hogy értsük meg: sok munkánk van még magunkkal.

      Az előttünk alló vasárnap pedig Bogdándra vagyunk hivatalosak, ott szolgálunk az új imaház megnyítóján. Rokonsági szálak is kötnek engem ide, a nagymamámnak a szülőfaluja ez, édesapámnak is lakik jelenleg itt egy nővére, tehát valószínű ott lennénk akkor is, ha nem menne a kiskórusunk. De igy kellemesebb lesz, s hiszem, hogy jó alkalom áll előttünk.

      S ha mindez nem lenne elég, hétközben a bibliaórákra is készülnöm kell, ez egy új munkaterület számomra, már túléltem néhányat(talán ötöt). A fontos az, hogy számomra is, mások számára is áldásosak voltak ezek, legalábbis ilyen visszajelzéseket kaptam, Soli Deo Gloria!

     Na, az is igaz, hogy kirándulgatunk is(ritkán), meg vinettát sütünk, nagyon jó volt augusztus végén felmenni a Suior-ra, a libegővel utazni, aztán átmenni a Mogosára fürödni és vizibiciklizni...érdekes, hogy összejöttunk szép számban akkor, a nagybányai csapaton kívül velünk voltak még Szekrényes Józsiék családja Temesvárról, Antal Gyuriék családja Csengődről, Biró Zoliék családja Londonból. (teszek fel képeket, igérem)

     Sajnos ezek ritka alkalmak, sokkal több időt szeretnék a családommal tölteni, mint amennyit most teszem....A napokban gondolkodtam azon, hogy nemsokára Ábelnek házifeladatai lesznek s kellene neki segíteni, ha esetleg kérdései lennének....Nagyon szeretnék egy olyan munkahelyet találni, ahol délután már velük lehetnék, mert most szinte sötétedésre érek haza, s érzem hogy ez nagyon kevés. Nem panaszkodom a fizetésre, a munkahelyi viszonyokra, minden megfelel, kivéve ezt a programot. Keresgélek, de eddig semmi konkrét eredmény, igaz, sokan azt mondják hogy fogjam be a szám s adjak hálát hogy van hova jönnöm. Hát adok én hálát, de a hálaadással együtt a kérésemet is elmondom, támogassatok imában. Néhány hete mindketten járnak oviba, s estig a mamáknál pihennek, játszanak. Sajnos az ovival együtt a hülés szezon is kezdetét vette, már átestünk egy taknyolós-köhögős körön, s talán jön a második is... A tavaly azzal vígasztaltunk magunkat, amikor Ábel többet volt itthon betegen, mint oviba, hogy ilyen az első év....Most Hannának az első éve, tehát szinte ugyanaz a helyzet...Vagy a pesszimista énem azt mondaná, hogy most kétszer annyi esélyünk van megbetegedni, mint a tavaly. Will see...

       Egyelőre ennyi fért bele, de lehet lesz egy harmadik felvonás is...

Magunkról is kellene már írni...Part one

      valamit, de nagyon nehezen megy ebben a rohanó világban...vagy mi rohanunk át ezen a világon - így is lehetne fogalmazni. Megpróbálok visszaemlékezni az elmúlt hónap eseményeire, s legalább néhányat (amelyek eszembe jutnak) itt megosztani, esetleg kifogásként felhozni hiányzásaimért a blogtérről...Tehát:

      Valamikor augusztus végén Kárpátalján voltunk Nagy Kasza Dánielék gyülekezetében. Bemerítési ünnepély és hálaadó nap volt Zápsonyban, nagyon áldott alkalom. Szeretem azt a gyülekezetet, azt hiszem azt élvezem benne nagyon, hogy szabadok a mi ősi, belénk rögződött baptista hagyományainktól, sőt- most alapítják a baptista szokásokat a gyülekezetükben...s nagyon jó szokásaik lesznek. Például az, hogy megtapsolnak valamit vagy valakit, ami (aki) nagyon tetszik. Meg az, hogy közvetlenek egymáshoz, s körülfögják az új tagokat imádkozva értük. Meg ilyenek...Aznap délben elszaladtunk a munkácsi várhoz is, a hasznosat a kellemessel ötvözve. Itt , a fészbukon vannak képek az ottani eseményekről, az egész nagybányai csapatról.

     Ugyancsak augusztusban a lelkipásztorunk elköltözött Szatmárra, egészségi okok miatt (is), igy a gyülekezetünk pásztor nélkül maradt. Csoda volt az, hogy egy hét leforgása alatt 3 lelkipásztor látogatta meg(teljesen véletlenűl???)a gyülekezeti alkalmakat, vigasztalva az emiatt elcsüggedt szíveket. Aztán meglepő egyetértésben megtartottuk a lelkipásztor hívással járó gyűlést, s el is küldtük a levelet, pár nap múlva pedig  találkoztunk is azzal, akit meg akarunk hívni... Hát, bármi is lenne a válasza, nagyon hálás vagyok azért mert megismertem egy nem standard lelkipásztort. Egy igazit. Egy lelkipásztort. Kb. 2 órát beszélgettünk és mintha nem szerettük volna, hogy vége legyen. Végre valaki a szívünkhöz beszélt, nem (csak) az agyunkhoz. S most várunk, közben telnek a napjaink, reményeink szerint hasznosan.

     Szeptember közepén, a város magyarsága elfoglalja a régi főteret, játékok, koncertek, kulturális események, közösségépítő rendezvények élvezői lehetnek a magyarok. Ez alkalommal két szolgálatunk volt: az első vasárnap délben, egy egész órát kaptunk hogy a gyülekezet fúvószenekarával a téren muzsikáljunk. Gyors ebéd, aztán jött a második, ami a Mike József koncert volt, ahol a kiskórus tagjaival a Hozsánna kórus szerepét játszottuk, vagyis Józsefet kísér(tet)tük ott ahol szükség volt ránk. Még a tavasszal felmerült a koncert ajánlata és lehetősége, s mivel Józsefnek régi álma vált valóra ezzel a nyitott kapuval, igy hamar eldőlt a helyzet. Előzőleg elküldte a kottákat s mi tanulgattuk azokat , de kellett 2 komoly éjbe nyúló énekpróba is, hogy ne a mi akaratunk, hanem az ő elképzelése érvényesüljön. Annak ellenére, hogy csupán 2 komolyabb énekóránk volt, mondhatom hogy nem hoztunk rá szégyent(értsd akire akarod)s hisszük, hogy a hullott igemag gyümölcsözni fog.

(to be continued...tomorrow)

Amiről a következő generációnak fogalma sem lesz...

- feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni
- kézzel írni egy házi dolgozatot

- ceruzával pörgetni a magnószalagot...tovább ?
- nem tudni, hogy ki hívott telefonon
- nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a barátaid
- fölkelni a fotelból és csatornát váltani
- hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz
- föllapozni egy lexikont
- papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez
- megjegyezni a barátaid telefonszámát
- kölcsönzőből kivenni egy filmet (és fizetni, ha nem tekerted vissza)
- befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe
- hosszú úton az ablakon kifele bámulni nem egy képernyőre
- a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni
- szódapatront tekerni a szifonba
- légkondicionáló nélkül élni
- ki az a TV Maci
- Wartburgot, Trabit vezetni
- kézzel fogható fényképeket nézegetni
- kaputelefonon felcsengetni a barátaidért
- fűben fekve tücsökzenét hallgatni
- TURBO rágós papírt gyűjteni
- ruha zsebkendő
- floppyra menteni számítógépről
- szalagos magnóval felvenni az ovis öcséd anyáknapi köszöntőjét
- igazi kulacsot tölteni málnaszörppel az osztálykirándulásra
- felhozni a pincéből a fát és tüzet rakni a cserépkályhába gyújtóssal és összecsavart újságpapírral
- narancshéjat szárítani a kályha tetején az illata miatt!

Mivel egészítenéd ki?

Szeretem a városomat

         Nagybányán születtem, azóta itt lakom. Nagyon szeretem ezt a várost, a környékét, a hegyeit, az embereket, a gyülekezetet, mindent ami Nagybányához fűződik. Rengeteget fejlődött a város az utóbbi évek alatt, de sajnos van egy dolog, amit nem szeretek, vagyis nem értem igazán. Továbbra is folyik az a régebbi kezdeményezés ami a zöld övezetek kiírtását foglalja magában, azzal érvelvén hogy nincs elég parkolóhely, és szükek az utcák. Ez igaz lehet, de erre nem az a legjobb megoldás(szerintem) hogy minden útmenti zöld sávot betonná tesszük s parkolót csinálunk belőle. Mint autóvezető, teljesen megértem a polgármester ötletét, sok jó dolgot csinált annak érdekében, hogy a forgalom a városban ne fulladjon meg attól a rengeteg autótól ami a forradalom után megjelent. De többet járok gyalog, mint autóval s többet vagyok apa mint autóvezető...Úgy érzem, arra törekszünk hogy a városunk megfelelő legyen az autóknak és kevésbé az embereknek...
         Igen, kritizálom a zöld övezetek mészárlását...Szinte minden létező zöld helyet felszámoltunk...a város közepén 9 benzinkút kapott helyet, képzeld el éppen zöld területen. Igaz, hogy egyik-másik elhagyatott volt, éppen parlagon, de kevés pénzzel parkot vagy játszóteret lehetett volna csinálni. Jaaaa, a park az nem pénzforrás, ezek pedig adót és jutalékot fizetnek.....Aztán egy másik park helyére, ahol régen egy virágóra működött, jó néhány éve egy gyors étkezde terjeszti a sült olaj illatát. Emlékszem, hogy annakidején a város építész főnöke felhozta a hely alkalmatlanságát és ellenált a tervnek, de senki sem hallgatott rá , igy a polgármester s helyi tanácsosok gyorsan megszavazták a park halálát.
           A jelenlegi polgármester nem tudja (talán nem is akarja) megállitani a már megkezdet beruházásokat, a licitálások már oda vannak adva, a sugárútakat sorra törik s óriási pénzeket költenek arra, hogy a járdákat szükítsék, az úttestet szélesítsék, a parkolóhelyeket pedig szaporítsák. Az EU tervezi, hogy néhány év(tized?) múlva teljesen kihagyja az autókat a városi forgalomból, mi pedig mit csinálunk az unokáinkért ??Ahelyett, hogy az autósforgalmat leszorítsuk, bicikli útakat csináljunk, parkosítsunk, mi rengeteg pénzt fektetünk be abba, hogy helyet csináljunk az autóknak, hogy erőteljesebben szennyezzék a levegőt s jobban zavarják a füleinket feltúrázott motraikkal. 
          A kérdés tehát az: Kié a város? Az autóké vagy az embereké? Szerintem az embereknek s az emberek érdekében kellen fáradozniuk a polgármesternek, a városi tanácsosoknak s a többieknek. 

Mit csinálnánk reklámok nélkül ?

        Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes szív ápoló margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel szőkére festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint barna lesz, mert megérdemli.
         Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára.
        Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
        A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése: barátok és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
        A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő, szőrtelen mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet.
        Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
       Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Természetesen az új bankkártyával fizetünk, mert vannak ugyan dolgok amelyeket nem lehet pénzzel vásárolni, de a többiekre ez a kártya nagyon jó. A házunk elé érve, összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen.
        Az esténk békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.

Hétköznapok - ünnepnapok

      A napokban lazítottunk egy kicsit - ezalatt nem azt értem, hogy rengeteget pihentünk s aludtunk, hanem azt, hogy nem kellett dolgoznunk-, mert sok pihenés nem volt a hétvégén. Már rég terveztünk egy látogatást a tordai sóbányába, s mivel mindketten szabadnaposak voltunk péntek-szombaton,  szombat reggel elindultunk Tordára.
       Háááát, nagyon szép volt a sóbánya, helyenként enyhén túl modern( a parajdi nyers bányához képest), viszont ez egy jó példája annak, hogy lehetséges okosan megpályázni, megnyerni és használni az EU-s támogatást. Nem kell mondjam azt, hogy tömve volt a bánya, igaz ez azért is, mert hétvége volt s ezen felül fúvós koncertet szerveztek az amfiteátrumban(mert ilyen is van!!!). Gyönyörü volt az üveglift, az óriáskerék, a koncert, a csónakázás a tavon, a látnivalók....érdemes beugrani, ha arra van útatok.(néhány fotó a végén)
      Aztán Torda szélén felmentem a híres A3-as autópálya 43 kilométerére, így rövidítettünk s kikerültük Kolozsvárt, útban Kiskapus felé, ahol a hugomék laknak. Ott töltöttük a délutánt játszással, beszélgetéssel.
      Vasárnap reggel bementünk a kolozsvári gyülekezetbe, ahol bemerítési ünnepély volt, az egyik barátunk és Kvintnek tagja, Tihi is a fehérruhások között volt. A fiúk előre mentek s onnan figyelték az eseményeket, aztán hallottam is a napokban a gyerekeimtől, hogy: "Hiszel az Úr Jézus Krisztusban???-- Akkor bemerítelek...." Olyanok mint a szivacs......Rengeteg ismerőssel találkoztunk, főleg Bettynek volt jó nosztalgiázni, de én is váltottam néhány szót régi ismerősókkel.
     Hála a jó Atyának vasárnap estére hazaértünk, annak ellenére hogy az útnak az utolsó szakasza kimerített. Állitólag rehabilitáljak a Dés-Nagybánya útvonalat, de jelenleg katasztrófálisan lehet közlekedni a két város között, sok türelmet mindenkinek néhány évig (?).
     Azóta telnek a napok munkával, aztán várom a másik hétvégét.....Szeretem az ünnepnapokat.......de a hétköznapokat is.......



Ezt én fényképeztem, azért foglalja a fejem a kép nagyobbik részét...



szokásos családi fotó, ezúttal a bányában



A bánya mélyén az arcok sötétek, de a tavat s környékét akartam megörökíteni evezés közben.



A két fiú(Márk és Ábel) nagyon figyelték a bemerítés pillanatait...

Szombat esti közös locsizás Andiéknál...

Szép nap volt a vasárnapi

  
Kimondottan szép vasárnap délelőttünk volt, már a reggel a dicsőitő énekek felhangoltak az  Istennel való találkozásra és a  további áldásra. Rettenetesen repült az idő, azt vettem észre az összejövetel vége felé, hogy háromnegyed 1 körül jártunk. Jó volt együt látni az egész körzetet( helyesebben: a körzet nagyrészét), beszélgetni régi ismerősökkel, egyszerüen örülni egymásnak.

      Ábel szívében mély nyomot hagyott a bemerítés, mert sokáig főtéma volt nálunk az, hogy ő mikor meritkezhet be......elbeszélgettünk erről, amennyire a 4 és fél éves fejjel meg lehet érteni, de meglepődtem milyen jó kérdésekkel jött a fiam. Arról nem is beszélve, hogy szinte rá kell szólni, fékezni kell (értsétek jól) hogy ne imádkozzon akkor, amikor a lelkipásztor áldáskérő imára szólit fel egy személyt a gyülekezetből.... Nagyon jó, hogy így szokta meg, minden imaórán alig várja hogy "szóhoz jusson", ezért sokszor nem érti, amikor azt mondjuk: "Most hagyjál mást", vagy: "Most felnőtteket kértek"....Bár maradna mindig így- ahogy az ének mondja. Jövő vasárnap éppen erről fogunk a bibliaórán beszélgetni, az efézusi levél hatodik része alapján: gyerekek engedelmessége, szülők feladata a nevelésben, komoly dolgok ezek...
     Áldott vasárnapot mindenkinek !!!!

Két mákvirág...

Szabad napjainkat dédi tata udvarán töltjük, itt rengeteget szaladgálunk, homokozunk, s ahogy a képen is látszik, kalapácsozunk. A kalapácsozás abból áll, hogy dédi tata kiválaszt egy puha deszkadarabot (ő így mondja - pedig szerintem ez is kemény...) és ad mellé kisebb- nagyobb szeget is. Ezeket lassanként beleverjük a deszkába, aztán hívjuk édesapát, hogy a harapófogóval szedje ki nekünk.... Ezt többször megismételjük, amig meg nem unjuk....vagy édesapa nem unja meg.....Ilyenkor leülünk a padra, az árnyékba s majszolunk egy kis pufit, vagy éppen vigyorgunk.........

Annyi minden történt mostanában...

hogy nem is tudom mivel kezdjem...
      Először is, Betty elkezdett dolgozni...Neki is új minden, a munkatársak, a viszonyok, a kötött program...kettőnknek is emiatt szokatlan a helyzetünk: a gyerekek a mamáknál vannak(ezen a héten Ábel Annusnál, Hanna pedig Julcsi mamánál) s estenként üres a házunk, csak magunk vagyunk. Hiányzanak nagyon a gyerkőcök, éppen ezért ma este haza hozzuk őket s holnap délig itthon lesznek. Új mindenkinek az, hogy "anya" nincs mindig otthon, hogy mennie kell dolgozni....de hát ez a rendje, csak mi szoktuk meg hogy 4 évig itthon volt anya reggeltől estig...
      Másrészt bemerítésre készülünk a gyülekezettel, különleges alkalom lesz ez a vasárnapi, azért is mert (reményeink szerint) együtt lesz az egész körzet Nagybányán s egy testként járulunk az úrvacsorához. Kis Juhász Vilmos lesz a vendég lelkipásztorunk(sajnos csak délelőtt tud maradni), szolgálunk a kiskórussal mindkét alkalommal, délután a fiatalok is besegítenek.....s imádkozunk hogy áldja meg a jó Atya az egész napot számunkra. Szeretettel várunk mindenkit !!!
       Néhány hete új megbízatást is kaptam a gyülekezetben, a testvérek jónak látták hogy bibliaórák vezetését helyezzék a vállamra. Két hete Felsőbányán "vitattunk" egy témát az ottani kis gyülekezettel, s mondhatom nagyon jót beszélgettünk az efézusi levél 4-ik részéből; viszont júliusban már a nagy gyülekezetben, Nagybányán is szolgálni fogok.......imádkozzatok értem, hogy ne legyen benne semmi emberi, hanem a tiszta igét tudjam szólni, s ne okoskodás hanem üdvösség beszéde legyen ezeken az alkalmakon.
      Most mennem kell, de jelentkezem még!

Gyerekszáj

        Mivel az éjjel hirtelen lehűlt a levegő, s a gyerekek elég lenge öltözetben aludtak el az este, enyhén megnyitott ablaknál, Betty aggódva érdeklődött a gyerekek hogyléte felől ma reggel. A feleségem a következő párbeszédet kezdeményezte:
      -Ábel, nem fáztál az éjjel???
      -De igen, fáztam...(ez a válasz nagyon komolyan, pár másodperc gondolkodás után jött)
      -És miért nem ébresztettél fel, hogy takarjalak be???
      -Azért édesanya, mert én se voltam felébredve......
     Ennyi volt a párbeszéd, ezen a ponton nagyot nevettünk és rájöttünk arra , hogy semmi baj a megfázással...és a logikával sem.

Májusi fotók, semmi más...

Ritka pillanat - kettesben...

nagybányai csapat a Hargitán

Családi fotó...

nyírbátori emlék

lazítás

Nagy a szerelem...délutáni alvás közben

Édesapaaaa, labdázunk!

áztunk már eleget...

kiskacsa

Itthon, édes otthon...

      Tudatosan írtam el a fenti szólás-mondást, mert megtapasztaltam a napokban azt, hogy mégis itthon van az otthon; bármennyire jó lenne a távolban, mégis itthon nyugszík meg igazán ay ember. Húúúúúú, most látom, hogy alig írtam ebben a hónapban, pedig sok minden történt (vagy éppen ezért???)
        A hónap közepén Nyírbátorra mentünk a családdal, nagyon vágytam már menni valahová pihenni, szabadságolni. Hát, annak ellenére, hogy először jártunk arra, nagyon jónak sikeredett. A szállásunk, a strandfürdő, a természet, minden minden gyönyörű volt. S ráadásul, mivel előszezon volt, s hétköznap kevesen voltak, elég sok időt tölthettünk a jacuzziban( amit egyesek meg is jegyeztek.......), meg ilyen keresett helyeken. Igen, jó volt nagyon. Sétáltunk, játszottunk, aludtunk nagyokat és áztunk sokáig. Éppen mondtam Bettynek, hogy lassan kezdem megszokni, erre ő rávágta, hogy elhíznák ilyen körülmények között és igaza van, mert azt kifelejtettem, hogy finomakat ettünk. Csupán 8 napot tartott, a végén már Ábel is mondta, hogy maradjunk mééééég, pedig ritkán mond ilyet egy idegen helyről....
        Hazajöttünk, s kihasználva azt a néhány napot amit még itthon tölthettem, a gyerekekkel foglalkoztam, bicikliztünk Ábellel, de nekifogtam a szokásos itthoni teendőknek is(gyülekezeti szolgálati beosztás, számlák fizetése, rendelések lebonyolítása, stb).
       Péntek reggel indultunk Bettyvel a Hargitára, kedves testvéreink és barátaink, Józsi és Emese társaságában, de először elosztottuk gyerekeinket a két mama között: Ábel Anus mamát, Hanna pedig Julcsit boldogította 3 napon keresztül. Nagyon jó volt a táborban a házaspáros hétvége, az előadások, a beszélgetések, a találkozások...és a táj, az a hargitai táj, a levegő. Érdekes az volt, hogy lehetőségem volt három olyan emberrel beszélgetni és kezet fogni, akiket virtuálisan ismertem, telefonon beszélgettünk és email-eztünk, de személyesen nem találkoztunk. Jó volt váltani néhány szót és bátorítani egymást igy élőben is. Bárcsak megmaradnának a hétköznapokban azok a gondolatok, elhatározások, amelyeket ott hoztunk. Nehéz lesz, de lehetséges....Vasárnap délben indultunk haza, s hála a jó Atyának estére hazaértünk, így volt egy kevés időnk felkészülni az előttünk álló hétre....
        Ez volt a május.......Rövidesen jönnek a fotók is.

Függőség? avagy EGY NAP MODERN TECHNIKA NÉLKÜL

       A kábítószer-függőségről való leszokásnál tapasztaltakhoz hasonló testi és lelki tünetek jelentkezhetnek a Facebook-generáció tagjainál, ha akár egyetlen napra is megfosztják őket az internet, a mobiltelefon, a televízió, és a rádió használattól - figyelmeztettek szakemberek.

       Az Unplugged elnevezésű nemzetközi vizsgálatban 12 egyetem vett részt a világ különböző részeiről. Az intézmények önkéntesei egy egész napot töltöttek el internet, mobiltelefon, iPod, televízió, rádió és újság nélkül. A vonalas telefon használata és a könyvolvasás engedélyezett volt számukra, és naplót kellett vezetniük az élményeikről – olvasható a The Daily Telegraphban. Néhányan a dohányzás felhagyásakor jelentkező tüneteket produkáltak, sokan közülük a kemény drogokról való hirtelen leszokáshoz hasonlították a benyomásaikat, mások úgy érezték, mintha kegyetlen diétába fogtak volna. Az állapotot információ megvonási rendellenességnek nevezték el a szakemberek. "Nem csupán mentális, hanem testi tüneteket is tapasztaltunk. A résztvevők nyugtalanságról számoltak be, és gyakran önkéntelenül is nem létező mobiltelefonjaik után nyúltak" – mondta Roman Gerodimos, a tanulmányban részt vevő Bournemouthi Egyetem munkatársa, egyben a Marylandi Egyetem média és köztémák nemzetközi központja által vezetett kutatás brit részlegének irányítója.

      Az alanyok a szorongás és elzártság érzéseiről számoltak be. "Voltak pozitív hatások is, például az emberek túlélési stratégiaként elmentek sétálni, vagy meglátogatták a barátaikat, ahelyett, hogy a monitor előtt ültek volna. A legmegdöbbentőbb az volt a számunkra, hogy az emberek milyen hatalmas mértékben váltak függővé a modern technológia vívmányaitól. Sokaknak már kar-, illetve ébresztőórájuk sincsen, mert teljes mértékben a mobiltelefonjukra bízzák magukat" – tette hozzá. A résztvevők többségének a mobiltelefon hiány és a Facebook-on történő eseményekből való kimaradás okozott nehézséget, azonban a legnagyobb problémát kétség kívül a zene hiánya jelentette számukra. "Nagyon sokan közülük zavarónak és kellemetlennek érezték a csendet. Aztán amikor már valamelyest hozzászoktak, egyre több dolgot kezdtek el felfedezni maguk körül, például a madárcsicsergést, vagy a szomszédok beszélgetését" – mondta Gerodimos.

       "Összességében a résztvevőknek csak egy kis hányada élte meg tragédiaként a tapasztaltakat. A legtöbbjük először szenvedett az elvonási tünetektől, de aztán a túlélési stratégiák révén végül leküzdték azokat. Ha egy kicsivel jobban tisztában lennénk azzal, hogy miként és mire használjuk ezeket az új technológiákat, akkor talán a ránk gyakorolt hatásukat is sikerülhet kordában tartani".  

(forrás: http://www.nicelife.hu )

     P.S. Érdekes, hogy éppen azon morfondiroztam, milyen kár hogy nincs laptopom, mert lesz wifi lefedettség azon a helyen, ahol szabadságolni mennénk.......ezt a cikket olvasva, bátran maradok a kiválasztott könyveknél és a Bibliámnál. Telefont azért viszek.....

     Áldott hétvégét!

Nem tudok mit tenni, énekszövegek jutnak eszembe...

      Az Úr gondol ránk és Ő megáld....Ő csodásan müködík, de útja rejtve van.....
      Nemrég írtam azt, hogy szomorkodtam amiatt, hogy anyagiak miatt elmarad a rég tervezett szabadságolásunk.. a szokásos havi banki részleten kivül, több kiadásunk is lenne mostanában, olajcsere az autónak, s más egyebek.....
       s néhány napra rá, a munkahelyemen megadatott az a lehetőség, hogy egy kis belső versenyen(?) vegyek részt, aminek a főnyereménye egy jó telefon lett volna....Hát, utolsó előtti napon beneveztem én is, egy hangüzenetet kellett hagyni egy telefonszámon, amit egy bukaresti zsüri meghallgatott majd. A lényeg az, hogy ahogy befejeztem elmondani ezt az üzenetet, annyira izgultam, nem tudtam eldönteni hogy bemutatkoztam-e, hogy meg nyomtam-e a végén a megfelelő gombot, stb(mindezek kritériumok voltak) s már azon gondolkoztam, hogy ismételjem meg ezt a műveletet...Igen, de a szabályzatban az is szerepelt, hogy minden alkalmazott csupán 1 üzenetet hagyhat, a második üzenet startból diszkvalifikál ....Na most mit tegyek???
     Visszajöttem az irodámba, leültem és azt mondtam(szó szerint): Istenem te látod mennyire szeretnék menni pihenni, kikapcsólódni, mennyire kellene a pénz, én leteszem a kezedbe, ha nekem kell megnyerni, te megteheted, én nem teszek semmi többet ennek érdekében...Érdekes, hogy el is felejtettem az esetet, esélytelenségem miatt is(több száz üzenet volt), de meg is nyugodtam.....viszont egy este (aznap hamarabb jöttem haza) felhív az egyik munkatársam s gratulál: Megnyerteeeeeeeeeeeeed....nagy volt a meglepetés, de az öröm is, világos, tiszta válasz arra amit a jó Atyától kértem...
    Tegnap meg is kaptam a telefont, most éppen azon fáradozok, hogy pénzzé tegyem.... remélem sikerülni fog.


Mindenért hála, hála!    Csodálatos a mi Istenünk!
Felfrissülésre, kattints IDE

Kedves énekünkké vált...

A Golgotán, hol Jézus meghalt,

Elmélkedem és szemlélem Őt....

 Az életét önként feláldozza értem

És bűnöm átkát hordja a föld és ég között.

 Ott függ a fán, megsebzett arccal,

A nap hevét hordozza szomjazón.

 Szög vasa zúzza, tépi lábát, kezét

szíve  mélyén emésztő, gyötrő fájdalom...

 Meghalt az Úr, fönn a zord Golgotán,

súlyos bűneinket hordva....

 De harmadnap jón a feltámadás,

Nincs többé kő a sírján!

 Ím él az Úr! És én is élek,

Őbenne nyertem örök életet!

 A bűnnek éje nem jön vissza többé,

Mert Jézus győzött az ősi ellenség felett!

Ó, Golgota! új élet fája...

Ó, Golgota, új élet fája....

Az ének a nagybányai kiskórus előadásában hallgatható, megnézhető itt .

Álmokat kergettél s összedőlt minden... :)

          ez a régi ének jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy mégse lesz olyan a szabadságunk májusban, amint azt elképzeltem...persze, nem annyira tragikus a helyzet, de kicsit elszomorított az, hogy az az anyagi forrás, amire számítottam, nem áll rendelkezésünkre...Vééééégre elterveztem egy olyan kikapcsolodást ami nem a szokásos nomád Bányai féle szabadság(amivel egyébként semmi gondom nincs..), 8 napot lettünk volna együtt s a gyerekek annyit locsízhattak volna....mennyi email, árajánlat és alkudozás... s lám, nem jön össze. Lehet azért kellett így lennie, mert ÉN terveztem annyira, ÉN akartam meglepni a kedveseimet, ÉN, ÉN.....
          Mégis... szabadságon leszek május második felében, s annyi más dolgot csinálunk majd: kirándulunk, lehet megtanulunk biciklizni pótkerekek nélkül, s ki tudja mennyi minden lesz még???
          A kiskórusssal próbáltunk az este egy gyönyörű éneket, ezt dúdolom s otthon hallgatom is sokat, remélem gyönyörűen fog szólni is, húsvét vasárnapján szeretnénk elénekelni a gyülekezetben.
         Áldott, igazi örömmel teljes húsvétot kívánunk mindenkinek!

Csak röviden...

Ábel születésnapja volt a tegnap s ígéretéhez híven Julcsi mama készített egy túrós-gyümölcsös sütit a legnagyobb unokájának.
Persze megkapta az ünnepelt a biciklit is,
volt is körözés a 2 szoba között az este...
Most építészmérnök akar lenni....meg kábeles, meg autómosó, ez persze attól függ, hogy aznap éppen kivel találkozunk, mit látunk.
   

Gyorsan telnek a napok

     mostanában... ezen tünődöm néha...alig kezdődött el ez az év, s már áprilisban vagyunk. A gyerekeink nőnek, mi pedig öregszünk(?). A napokban volt a születésnapom, néhány nap múlva lesz az Ábelé...2 hónap leforgása alatt hármunknak volt a születésnapunk, Hanna közöttünk a kakukktojás, de ő se esett messze a fájától, ugyanis ő decemberi. Szülinapja közeledtével, mind gyakrabban emlegeti a fiam a biciklit, nézegettem is árakat, modelleket, hát végül lesz neki biciklije...
    Igaz, sok kiadásunk volt mostanában, de annak ellenére, hogy Betty nem dolgozik, hála a mi jó Atyánknak, soha nem volt hiányunk, mert mindig kirendelte a szükséges dolgokat, sőt ezen felül is rengeteget ...s még hétköznapi csodáknak is tanui lehettünk - köszönjük az angyalainak...(lehet valamikor részletezni fogom majd).
     Visszatekíntve, ami a blogot illeti, úgy néz ki hogy csökkent az első szeretet: januárban 9, februárban 5, márciusban csupán 3 bejegyzésem volt. Az igazság, hogy lehangoló az, hogy annak ellenére hogy lennének rendszeres követők, nincsenek visszajelzések, válaszok, lereagálások s néha úgy érzi az ember mintha magának írna (természetesen ez a bejegyzések minőségétől is függ-tudom!)s ilyenkor nem írok szívesen... de nem adom fel, megpróbálok megosztani egy részecskét életünkből, gondolatainkból.
     Minden évben, ha tehetjük, májusban megyünk szabadságra, egyrészt azért, mert már eléggé felmelegedik az idő a locsizáshoz-viszont még nincs az a tikkasztó, kibírhatatlan hőség, másrészt azért, mert elkerüljük azt a nyári tolongást és előszezonos árak vannak mindenütt - s nekünk ez is számít. A tavaly nem voltunk sehol, a gyerekek életkorára fogtuk ezt rá, de most simán elképzelem velük a szabit: 4, illetve 2 évesen meglepően könnyen meg lehet velük beszélni dolgokat. Interneten kerestem a napokban, nézegettem mostanában helyeket, árakat, vissza-visszatértem s végül leragadtam a nyírbátori fürdőnél, hozzánk aránylag elég közel van (140km), s 7 éjszaka eltöltése esetén, kaptam egy jó szállás+fürdő ajánlatot is. Nekem nagyon megtetszett a gondolat, aztán meglátjuk ha megengedi a jó Atya, mert tudod, "ember tervez, Isten végez...".
   Még jelentkezem!
  
   
 

A piros üveggolyó

"Egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését. „Hello Barry, hogy vagy?” „Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki.” „Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?’ „Erősödik, napról-napra erősödik.” „Az jó. Segíthetek valamiben?” „Nem uram. Csak csodálom a babot” „Szeretnél belőle hazavinni?”  „Nem uram. Nincs mivel fizetnem.” „Nos, mid van, amire elcserélhetnem a babot?” „Csak egy üveggolyóm van.” „Tényleg? Hadd nézzem csak.” „Tessék, itt van. Nagyon szép.” „Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?” „Nem egészen... de majdnem.” „Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.” „Rendben van. Köszönöm Miller úr.” Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt: „Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.” Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a ’csere’ üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és éppen akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettõ pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz. „Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.” Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent......"

Nem tudom ki írta, de ez a megható történet arról szól, hogy a szavainkra lehet hogy nem fognak emlékezni az emberek, de cselekedeteinkre annál inkább.
"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Mt 5,16
"Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei."  Ef 5,8

Lists to Keep Short

Rövid listák ?

Vannak az életben olyan dolgok amelyeket sokáig észbe tartunk, terheket cipelünk, ezekről listát készítünk, pedig nem kellene...vagy legalább törekednünk kellene arra, hogy ezek a listák minél rövidebbek legyenek. Mire gondolok ? Megkezdem én a sort, aztán játszunk, kérlek irjatok ti is, egészítsétek ki, lássuk mi lesz belőle...

Lists That Every Man Should Keep as Short as Possible (legyen ez a neve):

• Emberek, akiknek pénzzel tartozol
• Emberek, akik neked tartoznak pénzzel
• Emberek, akik bosszantanak
• Emberek, akiket te bosszantasz
• Tettek, amelyeket valószínű magyaráznod kell majd gyermekeid előtt
• Dolgok, amelyek bosszantanak (házas)társadnál
• Mások hibái

A lista nyitva....te mit tennél hozzá???

Légyszi nekűgyémá....(érdekes infók)

Azért írok, mert mostanában eléggé megnövekedett azoknak a leveleknek a száma, amelyeket lánc-leveleknek vagy "hoax"-nak neveznek a szakértők. Ezek olyan emailek, amelyeket több embernek szántak, s ha ezek továbbküldik, rengeteg email fiókot fertőznek meg. Ígérnek szerencsét, jólétet, pénzt, laptopot, stb-abban az esetben ha elküldöd legalább 5-7 ismerősnek, és ezek hiányával ijesztgetnek, ha nem küldenéd el.

Miről ismerünk fel egy ilyen levelet?

• Egyértelmű ismertetőjele:„Küldd el ezt a levelet minél több embernek!”.

• A figyelem felkeltése

A lánclevél általában valamilyen erős hatással kelti fel a figyelmet. Vagy egy pozitív emberi érzelemre hivatkozik (pl. teljesítsük egy beteg kisgyermek utolsó kívánságát, segítsünk egy vérátömlesztésre szoruló betegen), valamilyen veszéllyel ijesztget (vírusveszéllyel, anyagi kár veszélyével), vagy pedig ígéretekkel, esetleg a meggazdagodás reményével kecsegtet.

• Megbízhatónak látszó forrásokra való hivatkozás

Forrásként gyakran hivatkoznak tekintélyes cégekre, vagy személyekre, pl. az IBM-re, Bill Gates-re, hivatalokra. Sohasem adnak meg azonban egészen pontos hírforrást (személy szerint ki, hol nyilatkozott, hol hozzáférhető az eredeti közlemény), és sohasem adnak meg pontos időpontot. Például:

• „az IBM tegnap tette közzé ezt a hírt", csak éppen nem írják meg, hogy az IBM cég melyik részlege, személy szerint ki és hol tette közzé a hírt, és mikor volt „tegnap” (ha szerepelne, akkor esetleg látnánk, hogy a levél már hónapok óta kering az Interneten)
• „a rendőrkapitány közleménye”, csak éppen nem tudjuk, hogy a kolozsvári, budapesti, vagy melyik rendőrkapitány közleménye

• A közlemény

     A közlemény általában részletesen kifejti a bevezetésben szereplő megható vagy ijesztő történetet. Itt szerepelhet szegény súlyos beteg gyermek, aki utolsó kívánságként minél több E-mail üdvözletet szeretne kapni, vagy gyógyulásához segítséget, adományt, vérátömlesztést vár. Az ilyen történetek külön műfajt képviselnek, valóságos, egymástól csak apró részletekben különböző levélcsaládokat alkotnak.
     A közlemény ijesztgethet egy különösen veszélyes vírussal, vagy más kártevővel (trójai program stb.). A hamis vírusriadóknak is megvannak a saját, jól felismerhető tulajdonságai.
A hamis vírusriadók a „különösen veszélyes” vírust nem azonosítják pontosan. Sokszor csak azt állítják, hogy a vírus, vagy más kártevő adott tárgyú levélben terjed. Ilyeneket írnak pl. „Ne nyisd ki azt a levelet, amelynek tárgya: PENPAL GREETINGS!” “Ne olvasd el azt a levelet, amelynek tárgya: Elfogták Osama bin Laden-t”. A levelezésben kicsit is jártas felhasználónak tudnia kell, hogy a levél tárgya tetszőleges lehet, így egy valódi vírus bármilyen tárgyú levélben is terjedhet. Különösen érdekes az a levélváltozat, mely azt tanácsolja: “Ne nyisd ki azt a levelet, amelyben Osama bin Laden-t látod felakasztva!” Ha már megláttam a képet, akkor a levelet előzőleg már ki is nyitottam, s ha ez kárt okozott volna gépemben, már késői lenne minden figyelmeztetés...
A hamis vírusriadók általában drámai hangon írják le a vírus kártételeit, sokszor szakszerűnek hangzó technikai kifejezésekkel megtűzdelve. Pl. „a vírus felülírja a merevlemez 0. szektorát, és rövidzárlatot okozva tönkreteszi a gép memóriáját”.
A valódi – általában vírusirtó programot előállító cégek által kibocsátott – vírusriadók mindig tartalmazzák a szóbanforgó vírus nevét, esetleg változatszámát is, az információ forrását pontosan (cég, intézmény pontos nevét), a közzététel időpontját (nem „tegnap”, hanem pontos dátum), és azt, hogy egy vírusirtó program melyik, mikori változata képes az illető vírust felfedezni és ártalmatlanná tenni.

• A felszólítás

     A levél mindig tartalmaz felszólítást. Egyszerű esetben csak azt kívánja – de ez mindig szerepel --, hogy a levelet küldjük el minél több címzettnek: Ezzel az egyszerű továbbítással is éppen elég kellemetlenséget szerzünk felebarátainknak.
     Rosszabb esetben még más káros cselekedetre is felszólíthat a levél. Okozott már zavart egy kórház működésében az a lánclevél, amely ritka vércsoportba tartozó embereket szólított fel véradásra, s a levélben egy kórház valódi telefonszámát adta meg, ahol jelentkezni lehet.
     Még veszélyesebbek a pénzszerzésre irányuló levelek, amelyek a hirtelen meggazdagodás reményével kecsegtetnek. Ez már átlép a (tiltott) piramisjátékok területére, pl. „Küldj 10 dollárt az előtted szereplő 10 címzettnek, és x napon belül te is egy zsák pénzt kapsz.”
     A lánclevelek különösen veszélyes fajtája arra is felhív, hogy kattintsunk egy, a levélben szereplő címre. Esetleg egy sorsoláson való részvétellel, nyereménnyel kecsegtet: ha kattintunk, fényképezőgépet, számítógépet nyerhetünk. A kattintás eredményeképpen szerencsésebb esetben csak címünket jegyzik fel, ahová azután újabb láncleveleket, spam-eket küldhetnek. Kevésbé szerencsés esetben a helyről, ahová kattintottunk, veszélyes szoftver, vírus, vagy féreg (malware) töltődhet le gépünkre.

                                      Hogyan védekezzünk a lánclevelek ellen?

Sohase továbbítsunk olyan levelet, amelyben az szerepelt, hogy „küldd tovább minél több embernek” Ezzel legalábbis csökkentjük terjedésének ütemét (Sajnos, mindig lesznek mások, akik továbbküldik...)
A legjobb, amit egy lánclevéllel tehetünk, az, hogy azonnal töröljük.
Ha lánclevelet kapunk, ne írjuk meg azt se minden, a címzett-listán szereplő címre, hogy „Ne küldd tovább! Ez lánclevél!” Ezzel ugyanis hasonló hatást érünk el, mintha az eredeti lánclevelet továbítottuk volna, vagyis küldtünk egy csomó fölösleges levelet.
Azt a kedves ismerősünket, akitől a levelet kaptuk, és aki általában teljesen jóhiszeműen és jószándékúan küldte, magánlevélben célszerű figyelmeztetnünk, és elmagyaráznunk, hogy csalás áldozata lett. Ő legalább nem fog legközelebb lánclevelet továbbítani.
Ha kétségeink vannak abban, hogy a kapott lánclevél-e, legyünk óvatosak. Próbáljuk meg ellenőrizni a megadott forrást. Kérjünk tanácsot rendszergazdánktól, vagy más, a levelezésben tájékozott munkatársunktól. Ellenőrizzük az ismert hoax-gyűjteményekben, hogy a levél nem szerepel-e a már ismert hoax-ok között. Néhány ilyen gyűjtemény címét a leírás végén megadom.
Levelezőrendszerünket mindig úgy állítsuk be, hogy ne nyissa meg automatikusan az érkezett levelek mellékleteit (attachment), ne nyisson meg automatikusan képeket, a levelező rendszer ne hajtsa végre automatikusan a levélben levő Java, és egyéb  scripteket. Ezek az utóbbi tanácsok természetesen minden levélre, nemcsak a lánclevelekre vonatkoznak, de különösen legyünk óvatosak a lánclevél-gyanús levelek esetében. 
A láncleveleket, hamis vírusriadókat sok esetben jószándékú emberek továbbítják más jószándékú embereknek.

                       Példák lánclevélre :

1. példa: beteg gyermek szüleinek megsegítése

Tárgy: Segítség
Csak továbbítsd, és már azzal segítettél!
Ez nagyon komoly!!!
Segíts azzal, hogy továbbküldöd tényleg minél több embernek.
Felhívás
Alexandra egy rettenetes tűzvészből szabadult, de most az életéért kell harcolni. Ő csak 14 hónapos és az egész teste összeégett. Az arcán az égések egészen a csontig hatoltak. Most egy krakkói (Lengyelországban) kórházban a legjobb orvosok kezelik. Sok operáció és hosszas kezelés vár rá. Sajnos a szüleinek nincs elég pénzük erre, ezért kérjük a segítségüket.
Minden továbbküldött e-mail után Alexandra szülei kapnak 3 centet. Kérjük segítsék őket, küldjék tovább minél több személynek.
Magyarázat: ez a lánclevél egy valóban megtörtént esetet használ alapul, egy megégett lengyel kislány szegénysorsú szülei valóban pénzt próbáltak gyűjteni útiköltségre. A lánclevél azonban nem ezt a célt szolgálja, csupán felhasználja az adatokat. Gyanúsnak kell találnunk, hogy vajon ki adna éppen az e-mail-ek darabszáma után 3 centet a szülőknek, és vajon hogyan követnék nyomon azt, hogy hány e-mailt továbbított valaki (ilyen természetesen nem létezik, senki nem utal egy centet sem továbbküldött levelek után). A levél sokkoló hatását az is fokozta, hogy a megégett kislány fényképét csatolták hozzá mellékletként.

2. példa: hamis vírusriadót tartalmazó lánclevél

Tárgy: Vírusveszély
48 órán belül egy új vírus kerül a forgalomba, amit a MICROSOFT éppen most tett közzé. Ha e-mailt kapsz valakitől, lehet ismeretlen vagy ismerős is, aminek a tárgya HELP, ne nyisd meg, rá se menj egérrel, ne próbáld meg letörölni, mert ezek az egyszerű dolgok beindítják a vírus működését! 48 órát kell várni, és csak azután lehet letörölni. Ha előbb próbálod, a vírus automatikusan működésbe lép és letörli az összes adatot a merev lemezről, az operációs rendszerhez pedig nem enged hozzáférni! NAGYON FONTOS mindenkinek továbbítani az üzenetet akinek meg van az e-mail címetek!
Magyarázat: ebben a levélben megtalálhatjuk a hamis vírusriadók ismertetőjeleit. Tekintélyre hivatkozik (Microsoft), pontosabb adatok nélkül (a Microsoft melyik részlege, melyik vezetője a földgolyó, vagy az Internet mely pontján tette közzé?), időpontmegjelölés nélkül (“éppen most”), az állítólagos vírust hordozó levelet mindössze úgy azonosítja, hogy a továbbító levél tárgyát adja meg (HELP), és azzal ijesztget, hogy a vírus az összes adatot törli lemezünkről. A levélnek külön érdekességet ad az, hogy olyan vírusról ad hírt, amely még el sem kezdte működését: honnan tudja a Microsoft, hogy milyen új vírus kerül majd forgalomba 48 órán belül?

  Mindenképpen: gondolkozz, nézz utánna(google), s hidd el: nem leszel szerencsétlen s nem szalasztod el a meggazdagodás esélyét, Isten gondot visel !
Példabeszédek 3,5:
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 

(a példákat a Virusbuster  honlapjáról (http://www.vbuster.hu/hu/spam/hoaxok/) vettem.)

Itthon

voltam a múlt héten,  kihasználtam azt a pár szabadnapot, ami megmaradt 2010-ből. A hétvégén volt egy előadás sorozat a házasságról, gyereknevelésről, ezért ezt a hetet választottam arra, hogy pihenjek is egy kicsit, legyek a gyerekekkel, s az előadásokra is elérjek idejében. Nagyon jó volt a hétvége, akinek volt füle, az halhatott igét is, tanácsokat is. Érdekes, hogy a hangsúly nem azon volt, hogy "Hogyan neveljek ", hanem azon, hogy "Milyen legyek én mint házastárs, Milyen legyek akkor, amikor nevelek". Mondtam ugye, hogy nagyon áldásos volt???
      Ki is használtuk ezt a hetet, sok játék volt benne, (Ábellel most vásároltunk egy Ki nevet a végén játékot - nu te supăra frate- háááát, annyira élvezi, hogy 2-3 kört kell játszani szünet nélkül), aztán voltunk szánkózni, bőven havazott is a múlt héten, tehát volt alapanyag.
     Jól telt , hamar, eltelt....sajnos.
     Ábellel nosztalgiáztunk is egy kicsit, eszünkbe jutott az, hogy a múlt nyáron felültünk a kétszemélyesre átalakított biciklire, feltettük a sárga sisakot (persze Ábel!) és tekertünk(persze én tekertem) 20-25 km-t a környék zöldebb tájain, útba ejtettük a Lápos folyót, ahol priccoltunk és kavicsokat dobáltunk a vízbe, hallgattuk és nézegettük a madarakat, számbavettük az összes kamiont és "kupásautót".....aztán hazaértünk, s itthon vártak a lányok(Betty és Hanna), t.i. "a Hanna még kicsi és nem szabad ilyen nagy biciklire felülnie".
   A vége az lett, hogy Ábel kijelentette: biciklit szeretne negyedik szülinapjára, ami egy hónap múlva esedékes...hát nekifogtam keresgélni interneten, de azt hiszem egy jó állapotban levő használt bicikli lesz belőle, mert megbízhatóbb egy komoly használt bicikli, mint egy új kínai, vagy FirstBike-os bicikli, amit mostanában lehet errefelé kapni. Tudok egy ilyen raktárat a városhoz közel, majd ellátogatok oda a napokban, hátha találok valamit, legyen a fiamnak tavasszal min megtanulni biciklizni.

Pihenés a Lápos partján

Tél a parkban

Magyarázkodás... vagy hit ?

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten ezt nem tette  meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől???

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik. (Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.) Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya. (Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy az ön filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram? (A professzor kényszer mosollyal megrázza a fejét, mert kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor? (Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát? (Az osztály nevetésben tör ki).

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

(forrás-internet)

Mindenféle...

     Jó néhány napja nem írtam, ennek az a fő oka, hogy nem volt rá elég idő... elég zsúfoltak a napjaim, a sok munka után alig várom hogy hazaérjek a gyerekekkel kicsit beszélgetni, nincs már kedvem otthon is számítógépezni.

     Múlt szombaton este Bősházán voltunk, a kis-kórussal elkísértük Virágh Józsefet, Módi Miklós lkp. meghívására, aztán vasárnap reggel Felsőbányán szolgáltam, délután pedig a szövegfelelős lettem- a vetítést végeztem nagybányai gyülekezetben. Vasárnap a két alkalom között , az előljárókkal is tanácskoztunk, megbeszéltük a következő gyülekezeti szolgálatokat és más adminisztrációs kérdéseket amelyek felmerültek, mivel Kovács testvért beutalták a kórházba. Hála a jó Atyának az állapota javul, de pihennie kell -ami nagyon ráférne!!!- a testvérek pedig örömmel osztották meg a Józsefre váró szolgálatokat, így február le van fedve.

Születésnapja van..

  ma az én kedves feleségemnek.
Nem szoktunk nagy port kavarni ilyenkor, csak úgy diszkréten megemlékezünk erről a családban. Lassan 7 éve annak hogy sülve - főve együtt vagyunk, s ahogy telnek az évek csak csodálkozni tudok azon, hogy Isten ennyire hozzám illőt tudott szerkeszteni. Nagyon hálás vagyok érte....





Köszönjük Anya, hogy vagy nekünk !!!
-természetesen ezt élőben is elmondjuk neki-.

Gondolataink számadása

      Nemrég olvastam  Erdő Levi blogján a "Lelki szemetesládáról" irt sorait, aztán (tiszta véletlenül !) néhány nap múlva egy kisebb (szolgálattevőkből álló) csoporttal beszéltünk ugyanerről a témáról, ezért megemlítek néhányat az elhangzott gondolatokból.
      Először is, kicsit meglepett a lelkipásztorunk fogalmazása, hogy vannak "lelki bűnök"...aztán gyorsan meg is magyarázta, hogy 2 csoportra lehet osztani a bűnöket (a támadás helyétől függően): testiekre és lelkiekre (2Kor7:1),  így már világosabb lett... 
      A lelki kategóriába tartoznak (többek között) a gondolataink. Érdekes az, hogy nagyon vigyázunk arra amit teszünk, ami látható, de kevésbé vigyázunk gondolatainkra. Pedig a  gondolataink felfedik azt, hogy kik vagyunk, illetve előre vetítik azt, hogy kivé leszünk. Majdnem minden viselkedésünket megelőzi az arról való gondolkodás. Így az akaratunk a gondolkozásunk szolgájává válhat, sőt, a legtöbb esetben az érzelmeink is a gondolatainkból alakulnak ki.. A gondolat tehát érzelmet szül, aztán az érzelem tettet kezdeményez. Fontosak tehát a gondolataink??? NAGYON!
      Igaz, hogy sok gondolatot a külső környezetünk erőltet ránk, máskor a megélhetésünk teremt olyan helyzetet, hogy napokig lefoglalja az elménket olyan gondolatkör, amit nem szeretünk, nem szívesen foglalkozunk vele. Az ilyen gondolatokat nem szeretjük, és okozhatnak átmeneti kellemetlenséget hívő lelkünknek, de lelkileg nem fognak tartós hatást gyakorolni ránk. Ezekért a gondolatokért nem vagyunk felelősek, és ezek a gondolatok úgy tűnnek tova az életünkben, mint a fejünk felett elsuhanó madár...
     Egészen más a helyzet azokkal a gondolatokkal, amelyeket önkéntesen gondolunk, dédelgetünk és szívesen vendégül látunk az elménkben. Mire gondoltam szívesen az utolsó 24 órában? Mire gondoltam, amikor szabadon gondolkodhattam bármin? Mi felé, ki felé fordult a  belső gondolatvilágom, amikor szabadon fordulhatott, amilyen irányba akart?  
     Igen, de mit csináljunk ha tényleg nem tudunk szabadulni egy ilyen tisztátalan, haszontalan  gondolattól? Hát töltsük be jó gondolatokkal agyunkat. A gondolataink irányításának a legjobb módja, ha felajánljuk Istennek az elménk feletti teljes uralmat. A Szentlélek elfogadja tőlünk ezt a felajánlást, és azonnal átveszi az irányítást. Ezután már aránylag könnyű lesz lelki dolgokon gondolkodni, főleg ha a gondolataink, napi rendszerességgel edződnek imádságok és igei elmélkedések által. Az elmében való szüntelen imádkozás rendszeres gyakorlata segít a szent gondolkodás kialakításában.

Fil 4,8
Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 
Róm 12,2
...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.