Sajnálom hogy a megígért holnapból holnapután lett, (vagyis ma!)de nagyon nehéz napom volt a tegnap s blogírásra alkalmatlan. De folytatom ma:
Október elsején Nagyváradon voltunk a zenekar tagjaival a fúvósfesztiválon. Először voltunk ilyen rendezvényen(ez becsületesen látszott is-vagy inkább halattszott !!!) Nagyon jó volt a zenekarokat hallgatni, a közös darabokat élveztem, ahol a tenorok csak úgy zsongtak-skáláztak az első hangot kísérve. Akinek van ideje s türelme, az itt (első rész) és itt (második rész) belenézhet, hallgathat. Azt hiszem az összes zenekar közül, mi tettük meg a leghosszabb útat, reggel 5-kor indultunk, s csak este 9-kor értünk haza. De megérte...már csak azért is, hogy értsük meg: sok munkánk van még magunkkal.
Az előttünk alló vasárnap pedig Bogdándra vagyunk hivatalosak, ott szolgálunk az új imaház megnyítóján. Rokonsági szálak is kötnek engem ide, a nagymamámnak a szülőfaluja ez, édesapámnak is lakik jelenleg itt egy nővére, tehát valószínű ott lennénk akkor is, ha nem menne a kiskórusunk. De igy kellemesebb lesz, s hiszem, hogy jó alkalom áll előttünk.
S ha mindez nem lenne elég, hétközben a bibliaórákra is készülnöm kell, ez egy új munkaterület számomra, már túléltem néhányat(talán ötöt). A fontos az, hogy számomra is, mások számára is áldásosak voltak ezek, legalábbis ilyen visszajelzéseket kaptam, Soli Deo Gloria!
Na, az is igaz, hogy kirándulgatunk is(ritkán), meg vinettát sütünk, nagyon jó volt augusztus végén felmenni a Suior-ra, a libegővel utazni, aztán átmenni a Mogosára fürödni és vizibiciklizni...érdekes, hogy összejöttunk szép számban akkor, a nagybányai csapaton kívül velünk voltak még Szekrényes Józsiék családja Temesvárról, Antal Gyuriék családja Csengődről, Biró Zoliék családja Londonból. (teszek fel képeket, igérem)
Sajnos ezek ritka alkalmak, sokkal több időt szeretnék a családommal tölteni, mint amennyit most teszem....A napokban gondolkodtam azon, hogy nemsokára Ábelnek házifeladatai lesznek s kellene neki segíteni, ha esetleg kérdései lennének....Nagyon szeretnék egy olyan munkahelyet találni, ahol délután már velük lehetnék, mert most szinte sötétedésre érek haza, s érzem hogy ez nagyon kevés. Nem panaszkodom a fizetésre, a munkahelyi viszonyokra, minden megfelel, kivéve ezt a programot. Keresgélek, de eddig semmi konkrét eredmény, igaz, sokan azt mondják hogy fogjam be a szám s adjak hálát hogy van hova jönnöm. Hát adok én hálát, de a hálaadással együtt a kérésemet is elmondom, támogassatok imában. Néhány hete mindketten járnak oviba, s estig a mamáknál pihennek, játszanak. Sajnos az ovival együtt a hülés szezon is kezdetét vette, már átestünk egy taknyolós-köhögős körön, s talán jön a második is... A tavaly azzal vígasztaltunk magunkat, amikor Ábel többet volt itthon betegen, mint oviba, hogy ilyen az első év....Most Hannának az első éve, tehát szinte ugyanaz a helyzet...Vagy a pesszimista énem azt mondaná, hogy most kétszer annyi esélyünk van megbetegedni, mint a tavaly. Will see...
Egyelőre ennyi fért bele, de lehet lesz egy harmadik felvonás is...
