Hétköznapok - ünnepnapok

      A napokban lazítottunk egy kicsit - ezalatt nem azt értem, hogy rengeteget pihentünk s aludtunk, hanem azt, hogy nem kellett dolgoznunk-, mert sok pihenés nem volt a hétvégén. Már rég terveztünk egy látogatást a tordai sóbányába, s mivel mindketten szabadnaposak voltunk péntek-szombaton,  szombat reggel elindultunk Tordára.
       Háááát, nagyon szép volt a sóbánya, helyenként enyhén túl modern( a parajdi nyers bányához képest), viszont ez egy jó példája annak, hogy lehetséges okosan megpályázni, megnyerni és használni az EU-s támogatást. Nem kell mondjam azt, hogy tömve volt a bánya, igaz ez azért is, mert hétvége volt s ezen felül fúvós koncertet szerveztek az amfiteátrumban(mert ilyen is van!!!). Gyönyörü volt az üveglift, az óriáskerék, a koncert, a csónakázás a tavon, a látnivalók....érdemes beugrani, ha arra van útatok.(néhány fotó a végén)
      Aztán Torda szélén felmentem a híres A3-as autópálya 43 kilométerére, így rövidítettünk s kikerültük Kolozsvárt, útban Kiskapus felé, ahol a hugomék laknak. Ott töltöttük a délutánt játszással, beszélgetéssel.
      Vasárnap reggel bementünk a kolozsvári gyülekezetbe, ahol bemerítési ünnepély volt, az egyik barátunk és Kvintnek tagja, Tihi is a fehérruhások között volt. A fiúk előre mentek s onnan figyelték az eseményeket, aztán hallottam is a napokban a gyerekeimtől, hogy: "Hiszel az Úr Jézus Krisztusban???-- Akkor bemerítelek...." Olyanok mint a szivacs......Rengeteg ismerőssel találkoztunk, főleg Bettynek volt jó nosztalgiázni, de én is váltottam néhány szót régi ismerősókkel.
     Hála a jó Atyának vasárnap estére hazaértünk, annak ellenére hogy az útnak az utolsó szakasza kimerített. Állitólag rehabilitáljak a Dés-Nagybánya útvonalat, de jelenleg katasztrófálisan lehet közlekedni a két város között, sok türelmet mindenkinek néhány évig (?).
     Azóta telnek a napok munkával, aztán várom a másik hétvégét.....Szeretem az ünnepnapokat.......de a hétköznapokat is.......



Ezt én fényképeztem, azért foglalja a fejem a kép nagyobbik részét...



szokásos családi fotó, ezúttal a bányában



A bánya mélyén az arcok sötétek, de a tavat s környékét akartam megörökíteni evezés közben.



A két fiú(Márk és Ábel) nagyon figyelték a bemerítés pillanatait...

Szombat esti közös locsizás Andiéknál...

Szép nap volt a vasárnapi

  
Kimondottan szép vasárnap délelőttünk volt, már a reggel a dicsőitő énekek felhangoltak az  Istennel való találkozásra és a  további áldásra. Rettenetesen repült az idő, azt vettem észre az összejövetel vége felé, hogy háromnegyed 1 körül jártunk. Jó volt együt látni az egész körzetet( helyesebben: a körzet nagyrészét), beszélgetni régi ismerősökkel, egyszerüen örülni egymásnak.

      Ábel szívében mély nyomot hagyott a bemerítés, mert sokáig főtéma volt nálunk az, hogy ő mikor meritkezhet be......elbeszélgettünk erről, amennyire a 4 és fél éves fejjel meg lehet érteni, de meglepődtem milyen jó kérdésekkel jött a fiam. Arról nem is beszélve, hogy szinte rá kell szólni, fékezni kell (értsétek jól) hogy ne imádkozzon akkor, amikor a lelkipásztor áldáskérő imára szólit fel egy személyt a gyülekezetből.... Nagyon jó, hogy így szokta meg, minden imaórán alig várja hogy "szóhoz jusson", ezért sokszor nem érti, amikor azt mondjuk: "Most hagyjál mást", vagy: "Most felnőtteket kértek"....Bár maradna mindig így- ahogy az ének mondja. Jövő vasárnap éppen erről fogunk a bibliaórán beszélgetni, az efézusi levél hatodik része alapján: gyerekek engedelmessége, szülők feladata a nevelésben, komoly dolgok ezek...
     Áldott vasárnapot mindenkinek !!!!

Két mákvirág...

Szabad napjainkat dédi tata udvarán töltjük, itt rengeteget szaladgálunk, homokozunk, s ahogy a képen is látszik, kalapácsozunk. A kalapácsozás abból áll, hogy dédi tata kiválaszt egy puha deszkadarabot (ő így mondja - pedig szerintem ez is kemény...) és ad mellé kisebb- nagyobb szeget is. Ezeket lassanként beleverjük a deszkába, aztán hívjuk édesapát, hogy a harapófogóval szedje ki nekünk.... Ezt többször megismételjük, amig meg nem unjuk....vagy édesapa nem unja meg.....Ilyenkor leülünk a padra, az árnyékba s majszolunk egy kis pufit, vagy éppen vigyorgunk.........