
Egyszerű ember, e földön zarándok vagyok; gyönyörű családom van, Betty a segítőtársam, akit nagyon szeretek, Ábel és Hanna a gyerekeink, számunkra ők Isten ajándékai. Magamról, magunkról szeretnék írni, beszámolni. Többek között az is jellemez, hogy nem szeretek középpontban lenni, éppen ezért jobban fekszik nekem ebben a formában megnyílni, megosztani magam. Csalódni fogsz, ha ékes szavakat vársz.....sőt lehet, hogy rendszertelenül írok majd. Annyit megígérhetek viszont, hogy őszinte leszek.
2011/07/08
Két mákvirág...
Szabad napjainkat dédi tata udvarán töltjük, itt rengeteget szaladgálunk, homokozunk, s ahogy a képen is látszik, kalapácsozunk. A kalapácsozás abból áll, hogy dédi tata kiválaszt egy puha deszkadarabot (ő így mondja - pedig szerintem ez is kemény...) és ad mellé kisebb- nagyobb szeget is. Ezeket lassanként beleverjük a deszkába, aztán hívjuk édesapát, hogy a harapófogóval szedje ki nekünk.... Ezt többször megismételjük, amig meg nem unjuk....vagy édesapa nem unja meg.....Ilyenkor leülünk a padra, az árnyékba s majszolunk egy kis pufit, vagy éppen vigyorgunk.........
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kis drágák!
Megjegyzés küldése