Kimondottan szép vasárnap délelőttünk volt, már a reggel a dicsőitő énekek felhangoltak az Istennel való találkozásra és a további áldásra. Rettenetesen repült az idő, azt vettem észre az összejövetel vége felé, hogy háromnegyed 1 körül jártunk. Jó volt együt látni az egész körzetet( helyesebben: a körzet nagyrészét), beszélgetni régi ismerősökkel, egyszerüen örülni egymásnak.
Ábel szívében mély nyomot hagyott a bemerítés, mert sokáig főtéma volt nálunk az, hogy ő mikor meritkezhet be......elbeszélgettünk erről, amennyire a 4 és fél éves fejjel meg lehet érteni, de meglepődtem milyen jó kérdésekkel jött a fiam. Arról nem is beszélve, hogy szinte rá kell szólni, fékezni kell (értsétek jól) hogy ne imádkozzon akkor, amikor a lelkipásztor áldáskérő imára szólit fel egy személyt a gyülekezetből.... Nagyon jó, hogy így szokta meg, minden imaórán alig várja hogy "szóhoz jusson", ezért sokszor nem érti, amikor azt mondjuk: "Most hagyjál mást", vagy: "Most felnőtteket kértek"....Bár maradna mindig így- ahogy az ének mondja. Jövő vasárnap éppen erről fogunk a bibliaórán beszélgetni, az efézusi levél hatodik része alapján: gyerekek engedelmessége, szülők feladata a nevelésben, komoly dolgok ezek...
Áldott vasárnapot mindenkinek !!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése