A gyülekezetről, tehát

        Amint tudjátok, augusztus óta lelkipásztor nélküli körzet vagyunk... Vasárnap volt az évi közgyűlésünk, előtte az imaóra alatt a Bogya testvérek hangoltak a békés, szeretetteljes együttlétre, és különösen felgerjesztették a szívemet hálára a gyülekezetünk iránt. Hála, hogy szerethetek és hála hogy érzem: engem is szeretnek. Hála, hogy szolgálhatok, és hála hogy felém is szolgálnak. A napokban sokat gondolkoztam azon, hogy nehéz időszaknak tekinthető ez, mégis  áldásos lehet ez a lelkipásztor nélküli időszak a gyülekezet részére.

        Egyrészt erősödhetek a szolgálatban én, mint kezdő, tapasztalatlan bibliaóra vezető, mert több szolgálati lehetőségem van. Ugyanígy, a már tapasztaltak, a veteránok is tökéletesbíthetik gyülekezeti szolgálataikat.. És ha még hozzáteszem, hogy minden szolgálatra való felkészülés mit jelent első sorban annak, aki tanulmányozza az igét, ezzel elmondom azt is, hogy rengeteget gyarapodhatnak azok, akik bölcsen kihasználják az ilyen csendes alkalmakat.

        Másrészt, mivel minden hónapban meghívunk olyan embereket, (általában lelkipásztorokat) akiket a gyülekezet kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert azelőtt; lehetőségünk van betekinteni új élethelyzetekbe, tapasztalatokba, új igei bátorítást kapni, növekedni a bizonyságtevések által. Legutóbb Katona László tanításait élvezhette a gyülekezet, de korábban már nyomot hagytak bennünk  Balogh Ferenc, Péter István, Nehra Bálint szolgálatai is, többek között.

        Bátran mondhatom, nem azért hívjuk őket, mert hátsó gondolataink, szándékaink lennének - mint például: "meg akarnánk hívni lelkipásztornak, de előtte halljuk, hogy prédikál" - és ez sokat segít abban, hogy az üzenetre figyeljünk, ne a követnek a külsejére. Az igaz, hogy mindannyiunknak vannak elvárásai, elképzelései, de a beszélgetésekből úgy tapasztalom, hogy a gyülekezet és a körzet megérett arra, hogy pásztorért imádkozzon. Lelki pásztorért. Nem feltétlenül előadó, nem feltétlenül daliás férfi kell most a gyülekezetnek ( habár szeretjük a felemelő, igényesen megválogatott szavakat, szeretjük a biztonságot és tiszteletet inspiráló embereket), most lelkeket pásztorló ember kell. Aki elsősorban megismer, szeret, aztán vezet, bátorít, és ha kell bekötöz és szenved  együtt.

        Ilyen emberért imádkozzunk tovább!!!

Újból itt vagyunk...

       Már nagyon rég fontolgatom ezt a blogbejegyzést. Néhány hónapja nem írtam semmit, egyrészt direkt eldöntöttem (személyes okok miatt), hogy nem táplálom ezt a blogot, másrészt egyszerűen úgy alakult, hogy fontosabb dolgokat részesítettem előnyben a blogírással szemben.

        Ennek ellenére, csodálkozva állapítottam szombatonként, amikor megkaptam a statisztikai jelentéseket, hogy hetente 20-30 személy betévedt(?) ide, keresve valami újat. Bocsánatot kérek a csalódásért. Tény, hogy az idén kevesebbet fogok írni mint eddig, de törekedni fogok arra, hogy ne legyenek ilyen nagy szünetek. Élvezem mások blogján azt, hogy 3-4 mondat vagy egy felrakott igényes fotó elég arra, hogy összefoglaljanak egy-egy napot, én pedig több bekezdéses írásban foglaltam össze a mondanivalómat, valószínű az első módszer a jó.

     Magunkról mit mondhatnék??? Visszaemlékszem a tavalyi év kezdetére....Betty éppen akkor tért vissza gyereknevelési szabadságból munkába, vagyis tért volna, csak éppen akkor tudta meg, hogy nem mehet vissza , mert nincs munka...Aztán jött a munkanélküli segély, meg minden ami ezzel jár, aztán a munka, kerek 8 hónapig. Sajnos ez az év is így kezdődött, érdekes okok miatt Bettynek el kellet jönnie munkahelyéről, most munkát keresünk újból, ha tehetitek imádkozzatok értünk. Tudjuk, hogy előbb Isten elé kerül minden ami minket ér, s azt is hogy Ő nem hagyja övéit cserben. Ráadásul, az én munkaköröm is változik, bejelentették, hogy jövő héttől nem azt fogom csinálni, amire eredetileg alkalmaztak, hanem részt kell vennem az eladásba is. Picit furán érzem magam, mert úgy ismerem magam, hogy a  könyvelés - kasszás - raktáros területén tudnák a legjobban teljesíteni, ott érezném magam otthon. Ha tudtok valamit ilyen területen...... :)

Nagybányai téli táj

Az átjáróval szemben van a bejárat a tömbházunkba...

       Megyek most énekórára, legyetek jók aztán írok még........Úgy érzem a gyülekezetről.

Magunkról is kellene már írni...Part two

       Sajnálom hogy a megígért holnapból holnapután lett, (vagyis ma!)de nagyon nehéz napom volt a tegnap s blogírásra alkalmatlan. De folytatom ma:

       Október elsején Nagyváradon voltunk a zenekar tagjaival a fúvósfesztiválon. Először voltunk ilyen rendezvényen(ez becsületesen látszott is-vagy inkább halattszott !!!) Nagyon jó volt a zenekarokat hallgatni, a közös darabokat élveztem, ahol a tenorok csak úgy zsongtak-skáláztak az első hangot kísérve. Akinek van ideje s türelme, az itt (első rész) és itt (második rész) belenézhet, hallgathat. Azt hiszem az összes zenekar közül, mi tettük meg a leghosszabb útat, reggel 5-kor indultunk, s csak este 9-kor értünk haza. De megérte...már csak azért is, hogy értsük meg: sok munkánk van még magunkkal.

      Az előttünk alló vasárnap pedig Bogdándra vagyunk hivatalosak, ott szolgálunk az új imaház megnyítóján. Rokonsági szálak is kötnek engem ide, a nagymamámnak a szülőfaluja ez, édesapámnak is lakik jelenleg itt egy nővére, tehát valószínű ott lennénk akkor is, ha nem menne a kiskórusunk. De igy kellemesebb lesz, s hiszem, hogy jó alkalom áll előttünk.

      S ha mindez nem lenne elég, hétközben a bibliaórákra is készülnöm kell, ez egy új munkaterület számomra, már túléltem néhányat(talán ötöt). A fontos az, hogy számomra is, mások számára is áldásosak voltak ezek, legalábbis ilyen visszajelzéseket kaptam, Soli Deo Gloria!

     Na, az is igaz, hogy kirándulgatunk is(ritkán), meg vinettát sütünk, nagyon jó volt augusztus végén felmenni a Suior-ra, a libegővel utazni, aztán átmenni a Mogosára fürödni és vizibiciklizni...érdekes, hogy összejöttunk szép számban akkor, a nagybányai csapaton kívül velünk voltak még Szekrényes Józsiék családja Temesvárról, Antal Gyuriék családja Csengődről, Biró Zoliék családja Londonból. (teszek fel képeket, igérem)

     Sajnos ezek ritka alkalmak, sokkal több időt szeretnék a családommal tölteni, mint amennyit most teszem....A napokban gondolkodtam azon, hogy nemsokára Ábelnek házifeladatai lesznek s kellene neki segíteni, ha esetleg kérdései lennének....Nagyon szeretnék egy olyan munkahelyet találni, ahol délután már velük lehetnék, mert most szinte sötétedésre érek haza, s érzem hogy ez nagyon kevés. Nem panaszkodom a fizetésre, a munkahelyi viszonyokra, minden megfelel, kivéve ezt a programot. Keresgélek, de eddig semmi konkrét eredmény, igaz, sokan azt mondják hogy fogjam be a szám s adjak hálát hogy van hova jönnöm. Hát adok én hálát, de a hálaadással együtt a kérésemet is elmondom, támogassatok imában. Néhány hete mindketten járnak oviba, s estig a mamáknál pihennek, játszanak. Sajnos az ovival együtt a hülés szezon is kezdetét vette, már átestünk egy taknyolós-köhögős körön, s talán jön a második is... A tavaly azzal vígasztaltunk magunkat, amikor Ábel többet volt itthon betegen, mint oviba, hogy ilyen az első év....Most Hannának az első éve, tehát szinte ugyanaz a helyzet...Vagy a pesszimista énem azt mondaná, hogy most kétszer annyi esélyünk van megbetegedni, mint a tavaly. Will see...

       Egyelőre ennyi fért bele, de lehet lesz egy harmadik felvonás is...

Magunkról is kellene már írni...Part one

      valamit, de nagyon nehezen megy ebben a rohanó világban...vagy mi rohanunk át ezen a világon - így is lehetne fogalmazni. Megpróbálok visszaemlékezni az elmúlt hónap eseményeire, s legalább néhányat (amelyek eszembe jutnak) itt megosztani, esetleg kifogásként felhozni hiányzásaimért a blogtérről...Tehát:

      Valamikor augusztus végén Kárpátalján voltunk Nagy Kasza Dánielék gyülekezetében. Bemerítési ünnepély és hálaadó nap volt Zápsonyban, nagyon áldott alkalom. Szeretem azt a gyülekezetet, azt hiszem azt élvezem benne nagyon, hogy szabadok a mi ősi, belénk rögződött baptista hagyományainktól, sőt- most alapítják a baptista szokásokat a gyülekezetükben...s nagyon jó szokásaik lesznek. Például az, hogy megtapsolnak valamit vagy valakit, ami (aki) nagyon tetszik. Meg az, hogy közvetlenek egymáshoz, s körülfögják az új tagokat imádkozva értük. Meg ilyenek...Aznap délben elszaladtunk a munkácsi várhoz is, a hasznosat a kellemessel ötvözve. Itt , a fészbukon vannak képek az ottani eseményekről, az egész nagybányai csapatról.

     Ugyancsak augusztusban a lelkipásztorunk elköltözött Szatmárra, egészségi okok miatt (is), igy a gyülekezetünk pásztor nélkül maradt. Csoda volt az, hogy egy hét leforgása alatt 3 lelkipásztor látogatta meg(teljesen véletlenűl???)a gyülekezeti alkalmakat, vigasztalva az emiatt elcsüggedt szíveket. Aztán meglepő egyetértésben megtartottuk a lelkipásztor hívással járó gyűlést, s el is küldtük a levelet, pár nap múlva pedig  találkoztunk is azzal, akit meg akarunk hívni... Hát, bármi is lenne a válasza, nagyon hálás vagyok azért mert megismertem egy nem standard lelkipásztort. Egy igazit. Egy lelkipásztort. Kb. 2 órát beszélgettünk és mintha nem szerettük volna, hogy vége legyen. Végre valaki a szívünkhöz beszélt, nem (csak) az agyunkhoz. S most várunk, közben telnek a napjaink, reményeink szerint hasznosan.

     Szeptember közepén, a város magyarsága elfoglalja a régi főteret, játékok, koncertek, kulturális események, közösségépítő rendezvények élvezői lehetnek a magyarok. Ez alkalommal két szolgálatunk volt: az első vasárnap délben, egy egész órát kaptunk hogy a gyülekezet fúvószenekarával a téren muzsikáljunk. Gyors ebéd, aztán jött a második, ami a Mike József koncert volt, ahol a kiskórus tagjaival a Hozsánna kórus szerepét játszottuk, vagyis Józsefet kísér(tet)tük ott ahol szükség volt ránk. Még a tavasszal felmerült a koncert ajánlata és lehetősége, s mivel Józsefnek régi álma vált valóra ezzel a nyitott kapuval, igy hamar eldőlt a helyzet. Előzőleg elküldte a kottákat s mi tanulgattuk azokat , de kellett 2 komoly éjbe nyúló énekpróba is, hogy ne a mi akaratunk, hanem az ő elképzelése érvényesüljön. Annak ellenére, hogy csupán 2 komolyabb énekóránk volt, mondhatom hogy nem hoztunk rá szégyent(értsd akire akarod)s hisszük, hogy a hullott igemag gyümölcsözni fog.

(to be continued...tomorrow)

Amiről a következő generációnak fogalma sem lesz...

- feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni
- kézzel írni egy házi dolgozatot

- ceruzával pörgetni a magnószalagot...tovább ?
- nem tudni, hogy ki hívott telefonon
- nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a barátaid
- fölkelni a fotelból és csatornát váltani
- hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz
- föllapozni egy lexikont
- papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez
- megjegyezni a barátaid telefonszámát
- kölcsönzőből kivenni egy filmet (és fizetni, ha nem tekerted vissza)
- befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe
- hosszú úton az ablakon kifele bámulni nem egy képernyőre
- a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni
- szódapatront tekerni a szifonba
- légkondicionáló nélkül élni
- ki az a TV Maci
- Wartburgot, Trabit vezetni
- kézzel fogható fényképeket nézegetni
- kaputelefonon felcsengetni a barátaidért
- fűben fekve tücsökzenét hallgatni
- TURBO rágós papírt gyűjteni
- ruha zsebkendő
- floppyra menteni számítógépről
- szalagos magnóval felvenni az ovis öcséd anyáknapi köszöntőjét
- igazi kulacsot tölteni málnaszörppel az osztálykirándulásra
- felhozni a pincéből a fát és tüzet rakni a cserépkályhába gyújtóssal és összecsavart újságpapírral
- narancshéjat szárítani a kályha tetején az illata miatt!

Mivel egészítenéd ki?

Szeretem a városomat

         Nagybányán születtem, azóta itt lakom. Nagyon szeretem ezt a várost, a környékét, a hegyeit, az embereket, a gyülekezetet, mindent ami Nagybányához fűződik. Rengeteget fejlődött a város az utóbbi évek alatt, de sajnos van egy dolog, amit nem szeretek, vagyis nem értem igazán. Továbbra is folyik az a régebbi kezdeményezés ami a zöld övezetek kiírtását foglalja magában, azzal érvelvén hogy nincs elég parkolóhely, és szükek az utcák. Ez igaz lehet, de erre nem az a legjobb megoldás(szerintem) hogy minden útmenti zöld sávot betonná tesszük s parkolót csinálunk belőle. Mint autóvezető, teljesen megértem a polgármester ötletét, sok jó dolgot csinált annak érdekében, hogy a forgalom a városban ne fulladjon meg attól a rengeteg autótól ami a forradalom után megjelent. De többet járok gyalog, mint autóval s többet vagyok apa mint autóvezető...Úgy érzem, arra törekszünk hogy a városunk megfelelő legyen az autóknak és kevésbé az embereknek...
         Igen, kritizálom a zöld övezetek mészárlását...Szinte minden létező zöld helyet felszámoltunk...a város közepén 9 benzinkút kapott helyet, képzeld el éppen zöld területen. Igaz, hogy egyik-másik elhagyatott volt, éppen parlagon, de kevés pénzzel parkot vagy játszóteret lehetett volna csinálni. Jaaaa, a park az nem pénzforrás, ezek pedig adót és jutalékot fizetnek.....Aztán egy másik park helyére, ahol régen egy virágóra működött, jó néhány éve egy gyors étkezde terjeszti a sült olaj illatát. Emlékszem, hogy annakidején a város építész főnöke felhozta a hely alkalmatlanságát és ellenált a tervnek, de senki sem hallgatott rá , igy a polgármester s helyi tanácsosok gyorsan megszavazták a park halálát.
           A jelenlegi polgármester nem tudja (talán nem is akarja) megállitani a már megkezdet beruházásokat, a licitálások már oda vannak adva, a sugárútakat sorra törik s óriási pénzeket költenek arra, hogy a járdákat szükítsék, az úttestet szélesítsék, a parkolóhelyeket pedig szaporítsák. Az EU tervezi, hogy néhány év(tized?) múlva teljesen kihagyja az autókat a városi forgalomból, mi pedig mit csinálunk az unokáinkért ??Ahelyett, hogy az autósforgalmat leszorítsuk, bicikli útakat csináljunk, parkosítsunk, mi rengeteg pénzt fektetünk be abba, hogy helyet csináljunk az autóknak, hogy erőteljesebben szennyezzék a levegőt s jobban zavarják a füleinket feltúrázott motraikkal. 
          A kérdés tehát az: Kié a város? Az autóké vagy az embereké? Szerintem az embereknek s az emberek érdekében kellen fáradozniuk a polgármesternek, a városi tanácsosoknak s a többieknek. 

Mit csinálnánk reklámok nélkül ?

        Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes szív ápoló margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel szőkére festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint barna lesz, mert megérdemli.
         Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára.
        Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
        A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése: barátok és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
        A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő, szőrtelen mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet.
        Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
       Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Természetesen az új bankkártyával fizetünk, mert vannak ugyan dolgok amelyeket nem lehet pénzzel vásárolni, de a többiekre ez a kártya nagyon jó. A házunk elé érve, összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen.
        Az esténk békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.