2011/08/11

Mit csinálnánk reklámok nélkül ?

        Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes szív ápoló margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel szőkére festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint barna lesz, mert megérdemli.
         Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára.
        Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
        A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése: barátok és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
        A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő, szőrtelen mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet.
        Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
       Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Természetesen az új bankkártyával fizetünk, mert vannak ugyan dolgok amelyeket nem lehet pénzzel vásárolni, de a többiekre ez a kártya nagyon jó. A házunk elé érve, összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen.
        Az esténk békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.

2 megjegyzés:

Murray and Adina írta...

Nagyszerű ez a szöveged, meg kellene jelentetni még valami publikusabb helyen is!!!!
Gratulálok!

Attila írta...

Hát Adina, az az igazság hogy egy hasonló témájú írást olvastam valahol, s ezt elraktároztam...aztán amikor eszembe jutott, akkor elővettem s átalakítottam "saját képmásomra", csak ennyi az én érdemem...Köszönöm a bátorítást :)