Mivel az éjjel hirtelen lehűlt a levegő, s a gyerekek elég lenge öltözetben aludtak el az este, enyhén megnyitott ablaknál, Betty aggódva érdeklődött a gyerekek hogyléte felől ma reggel. A feleségem a következő párbeszédet kezdeményezte:
-Ábel, nem fáztál az éjjel???
-De igen, fáztam...(ez a válasz nagyon komolyan, pár másodperc gondolkodás után jött)
-És miért nem ébresztettél fel, hogy takarjalak be???
-Azért édesanya, mert én se voltam felébredve......
Ennyi volt a párbeszéd, ezen a ponton nagyot nevettünk és rájöttünk arra , hogy semmi baj a megfázással...és a logikával sem.
Egyszerű ember, e földön zarándok vagyok; gyönyörű családom van, Betty a segítőtársam, akit nagyon szeretek, Ábel és Hanna a gyerekeink, számunkra ők Isten ajándékai. Magamról, magunkról szeretnék írni, beszámolni. Többek között az is jellemez, hogy nem szeretek középpontban lenni, éppen ezért jobban fekszik nekem ebben a formában megnyílni, megosztani magam. Csalódni fogsz, ha ékes szavakat vársz.....sőt lehet, hogy rendszertelenül írok majd. Annyit megígérhetek viszont, hogy őszinte leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése