mostanában... ezen tünődöm néha...alig kezdődött el ez az év, s már áprilisban vagyunk. A gyerekeink nőnek, mi pedig öregszünk(?). A napokban volt a születésnapom, néhány nap múlva lesz az Ábelé...2 hónap leforgása alatt hármunknak volt a születésnapunk, Hanna közöttünk a kakukktojás, de ő se esett messze a fájától, ugyanis ő decemberi. Szülinapja közeledtével, mind gyakrabban emlegeti a fiam a biciklit, nézegettem is árakat, modelleket, hát végül lesz neki biciklije...
Igaz, sok kiadásunk volt mostanában, de annak ellenére, hogy Betty nem dolgozik, hála a mi jó Atyánknak, soha nem volt hiányunk, mert mindig kirendelte a szükséges dolgokat, sőt ezen felül is rengeteget ...s még hétköznapi csodáknak is tanui lehettünk - köszönjük az angyalainak...(lehet valamikor részletezni fogom majd).
Visszatekíntve, ami a blogot illeti, úgy néz ki hogy csökkent az első szeretet: januárban 9, februárban 5, márciusban csupán 3 bejegyzésem volt. Az igazság, hogy lehangoló az, hogy annak ellenére hogy lennének rendszeres követők, nincsenek visszajelzések, válaszok, lereagálások s néha úgy érzi az ember mintha magának írna (természetesen ez a bejegyzések minőségétől is függ-tudom!)s ilyenkor nem írok szívesen... de nem adom fel, megpróbálok megosztani egy részecskét életünkből, gondolatainkból.
Minden évben, ha tehetjük, májusban megyünk szabadságra, egyrészt azért, mert már eléggé felmelegedik az idő a locsizáshoz-viszont még nincs az a tikkasztó, kibírhatatlan hőség, másrészt azért, mert elkerüljük azt a nyári tolongást és előszezonos árak vannak mindenütt - s nekünk ez is számít. A tavaly nem voltunk sehol, a gyerekek életkorára fogtuk ezt rá, de most simán elképzelem velük a szabit: 4, illetve 2 évesen meglepően könnyen meg lehet velük beszélni dolgokat. Interneten kerestem a napokban, nézegettem mostanában helyeket, árakat, vissza-visszatértem s végül leragadtam a nyírbátori fürdőnél, hozzánk aránylag elég közel van (140km), s 7 éjszaka eltöltése esetén, kaptam egy jó szállás+fürdő ajánlatot is. Nekem nagyon megtetszett a gondolat, aztán meglátjuk ha megengedi a jó Atya, mert tudod, "ember tervez, Isten végez...".
Még jelentkezem!
Egyszerű ember, e földön zarándok vagyok; gyönyörű családom van, Betty a segítőtársam, akit nagyon szeretek, Ábel és Hanna a gyerekeink, számunkra ők Isten ajándékai. Magamról, magunkról szeretnék írni, beszámolni. Többek között az is jellemez, hogy nem szeretek középpontban lenni, éppen ezért jobban fekszik nekem ebben a formában megnyílni, megosztani magam. Csalódni fogsz, ha ékes szavakat vársz.....sőt lehet, hogy rendszertelenül írok majd. Annyit megígérhetek viszont, hogy őszinte leszek.
3 megjegyzés:
Jó nyaralást nektek!
...és ne gondold, hogy nem olvassák a blogodat, csak azért mert nem mindig írnak megjegyzést...:P, én mindig elolvasom, ha van valami új.
De néha én is ugy vagyok ezzel, hogy úgy érzem senkit sem érdekel ha írok valamit, na de hátha valakit mégis érdekel:P
Isten éltessen sokáig mindnyájatokat!
Köszi szépen Melinda a bátorítást, tudom hogy olvassák a blogot, csak szeretnék néha egy-egy visszajelzést, tudod...Köszönjük a jókívánságokat is, a szabiról csak annyit, hogy egyelőre terv(hogy nm mondjam álom)
Ha nem is minden bejegyzést frissen, de rendszeresen visszatérek ide, most hátrafele visszaolvasva minden bejegyzést érzem, hogy felfrissültem, látva Isten munkáját életetekben és körülöttetek. Hiányoztok ti és többi nagybányaiak.
Megjegyzés küldése