Mit csinálnánk reklámok nélkül ?

        Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes szív ápoló margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel szőkére festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint barna lesz, mert megérdemli.
         Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára.
        Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
        A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése: barátok és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
        A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő, szőrtelen mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet.
        Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
       Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Természetesen az új bankkártyával fizetünk, mert vannak ugyan dolgok amelyeket nem lehet pénzzel vásárolni, de a többiekre ez a kártya nagyon jó. A házunk elé érve, összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen.
        Az esténk békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.

Hétköznapok - ünnepnapok

      A napokban lazítottunk egy kicsit - ezalatt nem azt értem, hogy rengeteget pihentünk s aludtunk, hanem azt, hogy nem kellett dolgoznunk-, mert sok pihenés nem volt a hétvégén. Már rég terveztünk egy látogatást a tordai sóbányába, s mivel mindketten szabadnaposak voltunk péntek-szombaton,  szombat reggel elindultunk Tordára.
       Háááát, nagyon szép volt a sóbánya, helyenként enyhén túl modern( a parajdi nyers bányához képest), viszont ez egy jó példája annak, hogy lehetséges okosan megpályázni, megnyerni és használni az EU-s támogatást. Nem kell mondjam azt, hogy tömve volt a bánya, igaz ez azért is, mert hétvége volt s ezen felül fúvós koncertet szerveztek az amfiteátrumban(mert ilyen is van!!!). Gyönyörü volt az üveglift, az óriáskerék, a koncert, a csónakázás a tavon, a látnivalók....érdemes beugrani, ha arra van útatok.(néhány fotó a végén)
      Aztán Torda szélén felmentem a híres A3-as autópálya 43 kilométerére, így rövidítettünk s kikerültük Kolozsvárt, útban Kiskapus felé, ahol a hugomék laknak. Ott töltöttük a délutánt játszással, beszélgetéssel.
      Vasárnap reggel bementünk a kolozsvári gyülekezetbe, ahol bemerítési ünnepély volt, az egyik barátunk és Kvintnek tagja, Tihi is a fehérruhások között volt. A fiúk előre mentek s onnan figyelték az eseményeket, aztán hallottam is a napokban a gyerekeimtől, hogy: "Hiszel az Úr Jézus Krisztusban???-- Akkor bemerítelek...." Olyanok mint a szivacs......Rengeteg ismerőssel találkoztunk, főleg Bettynek volt jó nosztalgiázni, de én is váltottam néhány szót régi ismerősókkel.
     Hála a jó Atyának vasárnap estére hazaértünk, annak ellenére hogy az útnak az utolsó szakasza kimerített. Állitólag rehabilitáljak a Dés-Nagybánya útvonalat, de jelenleg katasztrófálisan lehet közlekedni a két város között, sok türelmet mindenkinek néhány évig (?).
     Azóta telnek a napok munkával, aztán várom a másik hétvégét.....Szeretem az ünnepnapokat.......de a hétköznapokat is.......



Ezt én fényképeztem, azért foglalja a fejem a kép nagyobbik részét...



szokásos családi fotó, ezúttal a bányában



A bánya mélyén az arcok sötétek, de a tavat s környékét akartam megörökíteni evezés közben.



A két fiú(Márk és Ábel) nagyon figyelték a bemerítés pillanatait...

Szombat esti közös locsizás Andiéknál...

Szép nap volt a vasárnapi

  
Kimondottan szép vasárnap délelőttünk volt, már a reggel a dicsőitő énekek felhangoltak az  Istennel való találkozásra és a  további áldásra. Rettenetesen repült az idő, azt vettem észre az összejövetel vége felé, hogy háromnegyed 1 körül jártunk. Jó volt együt látni az egész körzetet( helyesebben: a körzet nagyrészét), beszélgetni régi ismerősökkel, egyszerüen örülni egymásnak.

      Ábel szívében mély nyomot hagyott a bemerítés, mert sokáig főtéma volt nálunk az, hogy ő mikor meritkezhet be......elbeszélgettünk erről, amennyire a 4 és fél éves fejjel meg lehet érteni, de meglepődtem milyen jó kérdésekkel jött a fiam. Arról nem is beszélve, hogy szinte rá kell szólni, fékezni kell (értsétek jól) hogy ne imádkozzon akkor, amikor a lelkipásztor áldáskérő imára szólit fel egy személyt a gyülekezetből.... Nagyon jó, hogy így szokta meg, minden imaórán alig várja hogy "szóhoz jusson", ezért sokszor nem érti, amikor azt mondjuk: "Most hagyjál mást", vagy: "Most felnőtteket kértek"....Bár maradna mindig így- ahogy az ének mondja. Jövő vasárnap éppen erről fogunk a bibliaórán beszélgetni, az efézusi levél hatodik része alapján: gyerekek engedelmessége, szülők feladata a nevelésben, komoly dolgok ezek...
     Áldott vasárnapot mindenkinek !!!!

Két mákvirág...

Szabad napjainkat dédi tata udvarán töltjük, itt rengeteget szaladgálunk, homokozunk, s ahogy a képen is látszik, kalapácsozunk. A kalapácsozás abból áll, hogy dédi tata kiválaszt egy puha deszkadarabot (ő így mondja - pedig szerintem ez is kemény...) és ad mellé kisebb- nagyobb szeget is. Ezeket lassanként beleverjük a deszkába, aztán hívjuk édesapát, hogy a harapófogóval szedje ki nekünk.... Ezt többször megismételjük, amig meg nem unjuk....vagy édesapa nem unja meg.....Ilyenkor leülünk a padra, az árnyékba s majszolunk egy kis pufit, vagy éppen vigyorgunk.........

Annyi minden történt mostanában...

hogy nem is tudom mivel kezdjem...
      Először is, Betty elkezdett dolgozni...Neki is új minden, a munkatársak, a viszonyok, a kötött program...kettőnknek is emiatt szokatlan a helyzetünk: a gyerekek a mamáknál vannak(ezen a héten Ábel Annusnál, Hanna pedig Julcsi mamánál) s estenként üres a házunk, csak magunk vagyunk. Hiányzanak nagyon a gyerkőcök, éppen ezért ma este haza hozzuk őket s holnap délig itthon lesznek. Új mindenkinek az, hogy "anya" nincs mindig otthon, hogy mennie kell dolgozni....de hát ez a rendje, csak mi szoktuk meg hogy 4 évig itthon volt anya reggeltől estig...
      Másrészt bemerítésre készülünk a gyülekezettel, különleges alkalom lesz ez a vasárnapi, azért is mert (reményeink szerint) együtt lesz az egész körzet Nagybányán s egy testként járulunk az úrvacsorához. Kis Juhász Vilmos lesz a vendég lelkipásztorunk(sajnos csak délelőtt tud maradni), szolgálunk a kiskórussal mindkét alkalommal, délután a fiatalok is besegítenek.....s imádkozunk hogy áldja meg a jó Atya az egész napot számunkra. Szeretettel várunk mindenkit !!!
       Néhány hete új megbízatást is kaptam a gyülekezetben, a testvérek jónak látták hogy bibliaórák vezetését helyezzék a vállamra. Két hete Felsőbányán "vitattunk" egy témát az ottani kis gyülekezettel, s mondhatom nagyon jót beszélgettünk az efézusi levél 4-ik részéből; viszont júliusban már a nagy gyülekezetben, Nagybányán is szolgálni fogok.......imádkozzatok értem, hogy ne legyen benne semmi emberi, hanem a tiszta igét tudjam szólni, s ne okoskodás hanem üdvösség beszéde legyen ezeken az alkalmakon.
      Most mennem kell, de jelentkezem még!

Gyerekszáj

        Mivel az éjjel hirtelen lehűlt a levegő, s a gyerekek elég lenge öltözetben aludtak el az este, enyhén megnyitott ablaknál, Betty aggódva érdeklődött a gyerekek hogyléte felől ma reggel. A feleségem a következő párbeszédet kezdeményezte:
      -Ábel, nem fáztál az éjjel???
      -De igen, fáztam...(ez a válasz nagyon komolyan, pár másodperc gondolkodás után jött)
      -És miért nem ébresztettél fel, hogy takarjalak be???
      -Azért édesanya, mert én se voltam felébredve......
     Ennyi volt a párbeszéd, ezen a ponton nagyot nevettünk és rájöttünk arra , hogy semmi baj a megfázással...és a logikával sem.

Májusi fotók, semmi más...

Ritka pillanat - kettesben...

nagybányai csapat a Hargitán

Családi fotó...

nyírbátori emlék

lazítás

Nagy a szerelem...délutáni alvás közben

Édesapaaaa, labdázunk!

áztunk már eleget...

kiskacsa