Itthon, édes otthon...

      Tudatosan írtam el a fenti szólás-mondást, mert megtapasztaltam a napokban azt, hogy mégis itthon van az otthon; bármennyire jó lenne a távolban, mégis itthon nyugszík meg igazán ay ember. Húúúúúú, most látom, hogy alig írtam ebben a hónapban, pedig sok minden történt (vagy éppen ezért???)
        A hónap közepén Nyírbátorra mentünk a családdal, nagyon vágytam már menni valahová pihenni, szabadságolni. Hát, annak ellenére, hogy először jártunk arra, nagyon jónak sikeredett. A szállásunk, a strandfürdő, a természet, minden minden gyönyörű volt. S ráadásul, mivel előszezon volt, s hétköznap kevesen voltak, elég sok időt tölthettünk a jacuzziban( amit egyesek meg is jegyeztek.......), meg ilyen keresett helyeken. Igen, jó volt nagyon. Sétáltunk, játszottunk, aludtunk nagyokat és áztunk sokáig. Éppen mondtam Bettynek, hogy lassan kezdem megszokni, erre ő rávágta, hogy elhíznák ilyen körülmények között és igaza van, mert azt kifelejtettem, hogy finomakat ettünk. Csupán 8 napot tartott, a végén már Ábel is mondta, hogy maradjunk mééééég, pedig ritkán mond ilyet egy idegen helyről....
        Hazajöttünk, s kihasználva azt a néhány napot amit még itthon tölthettem, a gyerekekkel foglalkoztam, bicikliztünk Ábellel, de nekifogtam a szokásos itthoni teendőknek is(gyülekezeti szolgálati beosztás, számlák fizetése, rendelések lebonyolítása, stb).
       Péntek reggel indultunk Bettyvel a Hargitára, kedves testvéreink és barátaink, Józsi és Emese társaságában, de először elosztottuk gyerekeinket a két mama között: Ábel Anus mamát, Hanna pedig Julcsit boldogította 3 napon keresztül. Nagyon jó volt a táborban a házaspáros hétvége, az előadások, a beszélgetések, a találkozások...és a táj, az a hargitai táj, a levegő. Érdekes az volt, hogy lehetőségem volt három olyan emberrel beszélgetni és kezet fogni, akiket virtuálisan ismertem, telefonon beszélgettünk és email-eztünk, de személyesen nem találkoztunk. Jó volt váltani néhány szót és bátorítani egymást igy élőben is. Bárcsak megmaradnának a hétköznapokban azok a gondolatok, elhatározások, amelyeket ott hoztunk. Nehéz lesz, de lehetséges....Vasárnap délben indultunk haza, s hála a jó Atyának estére hazaértünk, így volt egy kevés időnk felkészülni az előttünk álló hétre....
        Ez volt a május.......Rövidesen jönnek a fotók is.

Függőség? avagy EGY NAP MODERN TECHNIKA NÉLKÜL

       A kábítószer-függőségről való leszokásnál tapasztaltakhoz hasonló testi és lelki tünetek jelentkezhetnek a Facebook-generáció tagjainál, ha akár egyetlen napra is megfosztják őket az internet, a mobiltelefon, a televízió, és a rádió használattól - figyelmeztettek szakemberek.

       Az Unplugged elnevezésű nemzetközi vizsgálatban 12 egyetem vett részt a világ különböző részeiről. Az intézmények önkéntesei egy egész napot töltöttek el internet, mobiltelefon, iPod, televízió, rádió és újság nélkül. A vonalas telefon használata és a könyvolvasás engedélyezett volt számukra, és naplót kellett vezetniük az élményeikről – olvasható a The Daily Telegraphban. Néhányan a dohányzás felhagyásakor jelentkező tüneteket produkáltak, sokan közülük a kemény drogokról való hirtelen leszokáshoz hasonlították a benyomásaikat, mások úgy érezték, mintha kegyetlen diétába fogtak volna. Az állapotot információ megvonási rendellenességnek nevezték el a szakemberek. "Nem csupán mentális, hanem testi tüneteket is tapasztaltunk. A résztvevők nyugtalanságról számoltak be, és gyakran önkéntelenül is nem létező mobiltelefonjaik után nyúltak" – mondta Roman Gerodimos, a tanulmányban részt vevő Bournemouthi Egyetem munkatársa, egyben a Marylandi Egyetem média és köztémák nemzetközi központja által vezetett kutatás brit részlegének irányítója.

      Az alanyok a szorongás és elzártság érzéseiről számoltak be. "Voltak pozitív hatások is, például az emberek túlélési stratégiaként elmentek sétálni, vagy meglátogatták a barátaikat, ahelyett, hogy a monitor előtt ültek volna. A legmegdöbbentőbb az volt a számunkra, hogy az emberek milyen hatalmas mértékben váltak függővé a modern technológia vívmányaitól. Sokaknak már kar-, illetve ébresztőórájuk sincsen, mert teljes mértékben a mobiltelefonjukra bízzák magukat" – tette hozzá. A résztvevők többségének a mobiltelefon hiány és a Facebook-on történő eseményekből való kimaradás okozott nehézséget, azonban a legnagyobb problémát kétség kívül a zene hiánya jelentette számukra. "Nagyon sokan közülük zavarónak és kellemetlennek érezték a csendet. Aztán amikor már valamelyest hozzászoktak, egyre több dolgot kezdtek el felfedezni maguk körül, például a madárcsicsergést, vagy a szomszédok beszélgetését" – mondta Gerodimos.

       "Összességében a résztvevőknek csak egy kis hányada élte meg tragédiaként a tapasztaltakat. A legtöbbjük először szenvedett az elvonási tünetektől, de aztán a túlélési stratégiák révén végül leküzdték azokat. Ha egy kicsivel jobban tisztában lennénk azzal, hogy miként és mire használjuk ezeket az új technológiákat, akkor talán a ránk gyakorolt hatásukat is sikerülhet kordában tartani".  

(forrás: http://www.nicelife.hu )

     P.S. Érdekes, hogy éppen azon morfondiroztam, milyen kár hogy nincs laptopom, mert lesz wifi lefedettség azon a helyen, ahol szabadságolni mennénk.......ezt a cikket olvasva, bátran maradok a kiválasztott könyveknél és a Bibliámnál. Telefont azért viszek.....

     Áldott hétvégét!

Nem tudok mit tenni, énekszövegek jutnak eszembe...

      Az Úr gondol ránk és Ő megáld....Ő csodásan müködík, de útja rejtve van.....
      Nemrég írtam azt, hogy szomorkodtam amiatt, hogy anyagiak miatt elmarad a rég tervezett szabadságolásunk.. a szokásos havi banki részleten kivül, több kiadásunk is lenne mostanában, olajcsere az autónak, s más egyebek.....
       s néhány napra rá, a munkahelyemen megadatott az a lehetőség, hogy egy kis belső versenyen(?) vegyek részt, aminek a főnyereménye egy jó telefon lett volna....Hát, utolsó előtti napon beneveztem én is, egy hangüzenetet kellett hagyni egy telefonszámon, amit egy bukaresti zsüri meghallgatott majd. A lényeg az, hogy ahogy befejeztem elmondani ezt az üzenetet, annyira izgultam, nem tudtam eldönteni hogy bemutatkoztam-e, hogy meg nyomtam-e a végén a megfelelő gombot, stb(mindezek kritériumok voltak) s már azon gondolkoztam, hogy ismételjem meg ezt a műveletet...Igen, de a szabályzatban az is szerepelt, hogy minden alkalmazott csupán 1 üzenetet hagyhat, a második üzenet startból diszkvalifikál ....Na most mit tegyek???
     Visszajöttem az irodámba, leültem és azt mondtam(szó szerint): Istenem te látod mennyire szeretnék menni pihenni, kikapcsólódni, mennyire kellene a pénz, én leteszem a kezedbe, ha nekem kell megnyerni, te megteheted, én nem teszek semmi többet ennek érdekében...Érdekes, hogy el is felejtettem az esetet, esélytelenségem miatt is(több száz üzenet volt), de meg is nyugodtam.....viszont egy este (aznap hamarabb jöttem haza) felhív az egyik munkatársam s gratulál: Megnyerteeeeeeeeeeeeed....nagy volt a meglepetés, de az öröm is, világos, tiszta válasz arra amit a jó Atyától kértem...
    Tegnap meg is kaptam a telefont, most éppen azon fáradozok, hogy pénzzé tegyem.... remélem sikerülni fog.


Mindenért hála, hála!    Csodálatos a mi Istenünk!
Felfrissülésre, kattints IDE

Kedves énekünkké vált...

A Golgotán, hol Jézus meghalt,

Elmélkedem és szemlélem Őt....

 Az életét önként feláldozza értem

És bűnöm átkát hordja a föld és ég között.

 Ott függ a fán, megsebzett arccal,

A nap hevét hordozza szomjazón.

 Szög vasa zúzza, tépi lábát, kezét

szíve  mélyén emésztő, gyötrő fájdalom...

 Meghalt az Úr, fönn a zord Golgotán,

súlyos bűneinket hordva....

 De harmadnap jón a feltámadás,

Nincs többé kő a sírján!

 Ím él az Úr! És én is élek,

Őbenne nyertem örök életet!

 A bűnnek éje nem jön vissza többé,

Mert Jézus győzött az ősi ellenség felett!

Ó, Golgota! új élet fája...

Ó, Golgota, új élet fája....

Az ének a nagybányai kiskórus előadásában hallgatható, megnézhető itt .

Álmokat kergettél s összedőlt minden... :)

          ez a régi ének jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy mégse lesz olyan a szabadságunk májusban, amint azt elképzeltem...persze, nem annyira tragikus a helyzet, de kicsit elszomorított az, hogy az az anyagi forrás, amire számítottam, nem áll rendelkezésünkre...Vééééégre elterveztem egy olyan kikapcsolodást ami nem a szokásos nomád Bányai féle szabadság(amivel egyébként semmi gondom nincs..), 8 napot lettünk volna együtt s a gyerekek annyit locsízhattak volna....mennyi email, árajánlat és alkudozás... s lám, nem jön össze. Lehet azért kellett így lennie, mert ÉN terveztem annyira, ÉN akartam meglepni a kedveseimet, ÉN, ÉN.....
          Mégis... szabadságon leszek május második felében, s annyi más dolgot csinálunk majd: kirándulunk, lehet megtanulunk biciklizni pótkerekek nélkül, s ki tudja mennyi minden lesz még???
          A kiskórusssal próbáltunk az este egy gyönyörű éneket, ezt dúdolom s otthon hallgatom is sokat, remélem gyönyörűen fog szólni is, húsvét vasárnapján szeretnénk elénekelni a gyülekezetben.
         Áldott, igazi örömmel teljes húsvétot kívánunk mindenkinek!

Csak röviden...

Ábel születésnapja volt a tegnap s ígéretéhez híven Julcsi mama készített egy túrós-gyümölcsös sütit a legnagyobb unokájának.
Persze megkapta az ünnepelt a biciklit is,
volt is körözés a 2 szoba között az este...
Most építészmérnök akar lenni....meg kábeles, meg autómosó, ez persze attól függ, hogy aznap éppen kivel találkozunk, mit látunk.
   

Gyorsan telnek a napok

     mostanában... ezen tünődöm néha...alig kezdődött el ez az év, s már áprilisban vagyunk. A gyerekeink nőnek, mi pedig öregszünk(?). A napokban volt a születésnapom, néhány nap múlva lesz az Ábelé...2 hónap leforgása alatt hármunknak volt a születésnapunk, Hanna közöttünk a kakukktojás, de ő se esett messze a fájától, ugyanis ő decemberi. Szülinapja közeledtével, mind gyakrabban emlegeti a fiam a biciklit, nézegettem is árakat, modelleket, hát végül lesz neki biciklije...
    Igaz, sok kiadásunk volt mostanában, de annak ellenére, hogy Betty nem dolgozik, hála a mi jó Atyánknak, soha nem volt hiányunk, mert mindig kirendelte a szükséges dolgokat, sőt ezen felül is rengeteget ...s még hétköznapi csodáknak is tanui lehettünk - köszönjük az angyalainak...(lehet valamikor részletezni fogom majd).
     Visszatekíntve, ami a blogot illeti, úgy néz ki hogy csökkent az első szeretet: januárban 9, februárban 5, márciusban csupán 3 bejegyzésem volt. Az igazság, hogy lehangoló az, hogy annak ellenére hogy lennének rendszeres követők, nincsenek visszajelzések, válaszok, lereagálások s néha úgy érzi az ember mintha magának írna (természetesen ez a bejegyzések minőségétől is függ-tudom!)s ilyenkor nem írok szívesen... de nem adom fel, megpróbálok megosztani egy részecskét életünkből, gondolatainkból.
     Minden évben, ha tehetjük, májusban megyünk szabadságra, egyrészt azért, mert már eléggé felmelegedik az idő a locsizáshoz-viszont még nincs az a tikkasztó, kibírhatatlan hőség, másrészt azért, mert elkerüljük azt a nyári tolongást és előszezonos árak vannak mindenütt - s nekünk ez is számít. A tavaly nem voltunk sehol, a gyerekek életkorára fogtuk ezt rá, de most simán elképzelem velük a szabit: 4, illetve 2 évesen meglepően könnyen meg lehet velük beszélni dolgokat. Interneten kerestem a napokban, nézegettem mostanában helyeket, árakat, vissza-visszatértem s végül leragadtam a nyírbátori fürdőnél, hozzánk aránylag elég közel van (140km), s 7 éjszaka eltöltése esetén, kaptam egy jó szállás+fürdő ajánlatot is. Nekem nagyon megtetszett a gondolat, aztán meglátjuk ha megengedi a jó Atya, mert tudod, "ember tervez, Isten végez...".
   Még jelentkezem!