Születésnapja van..

  ma az én kedves feleségemnek.
Nem szoktunk nagy port kavarni ilyenkor, csak úgy diszkréten megemlékezünk erről a családban. Lassan 7 éve annak hogy sülve - főve együtt vagyunk, s ahogy telnek az évek csak csodálkozni tudok azon, hogy Isten ennyire hozzám illőt tudott szerkeszteni. Nagyon hálás vagyok érte....





Köszönjük Anya, hogy vagy nekünk !!!
-természetesen ezt élőben is elmondjuk neki-.

Gondolataink számadása

      Nemrég olvastam  Erdő Levi blogján a "Lelki szemetesládáról" irt sorait, aztán (tiszta véletlenül !) néhány nap múlva egy kisebb (szolgálattevőkből álló) csoporttal beszéltünk ugyanerről a témáról, ezért megemlítek néhányat az elhangzott gondolatokból.
      Először is, kicsit meglepett a lelkipásztorunk fogalmazása, hogy vannak "lelki bűnök"...aztán gyorsan meg is magyarázta, hogy 2 csoportra lehet osztani a bűnöket (a támadás helyétől függően): testiekre és lelkiekre (2Kor7:1),  így már világosabb lett... 
      A lelki kategóriába tartoznak (többek között) a gondolataink. Érdekes az, hogy nagyon vigyázunk arra amit teszünk, ami látható, de kevésbé vigyázunk gondolatainkra. Pedig a  gondolataink felfedik azt, hogy kik vagyunk, illetve előre vetítik azt, hogy kivé leszünk. Majdnem minden viselkedésünket megelőzi az arról való gondolkodás. Így az akaratunk a gondolkozásunk szolgájává válhat, sőt, a legtöbb esetben az érzelmeink is a gondolatainkból alakulnak ki.. A gondolat tehát érzelmet szül, aztán az érzelem tettet kezdeményez. Fontosak tehát a gondolataink??? NAGYON!
      Igaz, hogy sok gondolatot a külső környezetünk erőltet ránk, máskor a megélhetésünk teremt olyan helyzetet, hogy napokig lefoglalja az elménket olyan gondolatkör, amit nem szeretünk, nem szívesen foglalkozunk vele. Az ilyen gondolatokat nem szeretjük, és okozhatnak átmeneti kellemetlenséget hívő lelkünknek, de lelkileg nem fognak tartós hatást gyakorolni ránk. Ezekért a gondolatokért nem vagyunk felelősek, és ezek a gondolatok úgy tűnnek tova az életünkben, mint a fejünk felett elsuhanó madár...
     Egészen más a helyzet azokkal a gondolatokkal, amelyeket önkéntesen gondolunk, dédelgetünk és szívesen vendégül látunk az elménkben. Mire gondoltam szívesen az utolsó 24 órában? Mire gondoltam, amikor szabadon gondolkodhattam bármin? Mi felé, ki felé fordult a  belső gondolatvilágom, amikor szabadon fordulhatott, amilyen irányba akart?  
     Igen, de mit csináljunk ha tényleg nem tudunk szabadulni egy ilyen tisztátalan, haszontalan  gondolattól? Hát töltsük be jó gondolatokkal agyunkat. A gondolataink irányításának a legjobb módja, ha felajánljuk Istennek az elménk feletti teljes uralmat. A Szentlélek elfogadja tőlünk ezt a felajánlást, és azonnal átveszi az irányítást. Ezután már aránylag könnyű lesz lelki dolgokon gondolkodni, főleg ha a gondolataink, napi rendszerességgel edződnek imádságok és igei elmélkedések által. Az elmében való szüntelen imádkozás rendszeres gyakorlata segít a szent gondolkodás kialakításában.

Fil 4,8
Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 
Róm 12,2
...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 
 

Paradoxul vremurilor noastre - avagy mai példabeszédek

     Paradoxul vremurilor noastre in istorie este ca avem cladiri mai mari, dar suflete mai mici; autostrazi mai largi, dar minti mai înguste. Cheltuim mai mult, dar avem mai putin; cumparam mai mult, dar ne bucuram mai putin.
     Avem case mai mari, dar familii mai mici; avem mai multe accesorii, dar mai putin timp; avem mai multe functii, dar mai putina minte, mai multe cunostinte, dar mai putina judecata; mai multi experti si totusi mai multe probleme, mai multa medicina, dar mai putina sanatate.
     Bem prea mult, fumam prea mult, cheltuim prea nesabuit, radem prea putin, conducem prea repede, ne enervam prea tare, ne culcam prea târziu, ne sculam prea obositi, citim prea putin, ne uitam prea mult la televizor si ne rugam prea rar.
     Ne-am multiplicat averile, dar ne-am redus valorile.
     Vorbim prea mult, iubim prea rar si uram prea des. Am invatat cum sa ne castigam existenta, dar nu cum sa ne facem o viata.
    Am adaugat ani vietii si nu viata anilor. Am ajuns pana la luna si inapoi dar avem probleme cand trebuie sa traversam strada sa facem cunostinta cu un vecin. Am cucerit spatiul cosmic, dar nu si pe cel interior. Am facut lucruri mai mari, dar nu mai bune.  Am curatat aerul, dar am poluat solul. Am cucerit atomul,dar nu si prejudecatile noastre.
     Scriem mai mult, dar invatam mai putin.  Planuim mai multe, dar realizam mai putine. Am invatat sa ne grabim, dar nu si sa asteptam. Am construit mai multe calculatoare: sa detina mai multe informatii, sa produca mai multe copii ca niciodata, dar comunicam din ce în ce mai putin.
     Acestea sunt vremurile fast-food-urilor si digestiei  incete; oamenilor mari si caracterelor meschine; profiturilor rapide si relatiilor superficiale.
    Acestea sunt vremurile în care avem doua venituri, dar mai multe divorturi, case mai frumoase, dar camine destramate.
     Acestea sunt vremurile în care avem excursii rapide, scutece de unica folosinta, moralitate de doi bani, aventuri de-o noapte, corpuri supraponderale si pastile care iti induc orice stare de la bucurie la liniste si la moarte.  Sunt niste vremuri in care sunt prea multe vitrine, dar nimic in interior.  Vremuri in care tehnologia iti poate aduce aceasta scrisoare si in care poti decide fie sa impartasesti acest punct de vedere, fie sa stergi acest mesaj.
     Aminteste-ti sa-ti petreci timp cu persoanele iubite, pentru ca nu vor fi langa tine o eternitate.
     Aminteste-ti sa spui o vorba buna copilului care te venereaza, pentru ca acel copil va creste curand si va pleca de langa tine.
     Aminteste-ti sa-l imbratisezi cu dragoste pe cel de langa tine pentru ca aceasta este singura comoara pe care o poti oferi cu inima si nu te costa nimic.
    Aminteste-ti sa spui "TE IUBESC" partenerului si persoanelor pe care le indragesti,  dar mai ales sa o spui din inima. O sarutare si o imbratisare vor alina durerea atunci cand sunt sincere.
    Aminteste-ti sa-i tii pe cei dragi de mana si sa pretuiesti  acel moment pentru ca intr-o zi acea persoana nu va mai fi langa tine.
    Fa-ti timp sa iubesti, fa-ti timp sa vorbesti, fa-ti timp sa impartasesti gandurile pretioase pe care le ai.

(Octavian Paler)

Honnan tudod, hogy 2011-ben élsz ?

     1. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyákkal.
     2. Véletlenül a mikrón ütöd be a PIN-kódodat.
     3. 15 különböző telefonszámod van egy öttagú családhoz.
     4. Reggel az az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a  konyhába.
     5. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
     6. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincsenek a facebook-os barátaid között.
     7. Minden tévéreklám végén szerepel egy internet cím.
     8. Ha véletlenül elmész otthonról a mobiltelefon nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel, és gyorsan visszamész érte.
   10. Felhívod a családodat, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
   11. Oldalra hajtod a fejed, amikor mosolyogsz. :)
   12. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod.
   13. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
   14. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
   15. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
   16. ....és most nagyot röhögsz magadon...

Sajnos, nálam elég sok stimmelt, nálad mi a helyzet?

Tudom hogy január 20-át írunk...

s rég elmúlt a karácsony, mégis...  

A napokban bukkantam rá Gárdonyi Gézának e rövid írására, a  "Csordásék karácsonja" címűre és annyira megtetszett, hogy közzéteszem. Nagyon jó az a zamatos, régi magyar beszéd, s persze a mondanivalója is, ahogyan az egyszerű paraszt ember átéli a karácsony üzenetét. Olvasható, letölthető innen .

 Enjoy !!!

Gyerekszáj

• Ábellel beszélgettünk az elmúlt héten... beszélgetésnek neveztem, de inkább számonkérés volt... Mostanában felszokta azt, hogy utánozza mindazt amit mondok neki, vagy kérek tőle; megismétli ugyanazzal a hangsúllyal és hangszínnel azt, amit én vagy Betty mondtunk néhány másodperccel azelőtt. Minden esetre, nagyon megelégeltem az engedetlenségét, s négyszemközt eszébe juttattam azt, hogy megígérte, jó gyerek lesz. Rögtön pityeregni kezdett, s ennyit mondott: "Apa, én próbálok jó kisfiú lenni, de nem sikerül.....". Abban a pillanatban magamhoz öleltem, mert megértettem a vívódásait.

                    "Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." (Róma 7:18-19)

• Az alig 2 éves Hanna valószínű hallotta ahogy megkértük Ábelt hogy ne bosszantsa őt( pedig ezt felsőfokon tudja végezni!), odarohan hozzám s megáll előttem egy komoly tekintettel: "Édesapaaaaaaa, Ábel plobokáááááááááál !!!"

Mikor voltál utoljára hálás a lábaidért....vagy a kezeidért ???

Két rövid filmet ajánlok figyelmetekbe, egy hálás emberről, aki mindannyiunkat megszégyenít. (Kevés angol nyelvtudás nem árt!)

Végül felteszek egy harmadikat is, szerintem nem unalmas...érdemes végig nézni, hallgatni...

Ez volt Nick Vujicic. Te hálát adtál ma ?