Egyszerű ember, e földön zarándok vagyok; gyönyörű családom van, Betty a segítőtársam, akit nagyon szeretek, Ábel és Hanna a gyerekeink, számunkra ők Isten ajándékai. Magamról, magunkról szeretnék írni, beszámolni. Többek között az is jellemez, hogy nem szeretek középpontban lenni, éppen ezért jobban fekszik nekem ebben a formában megnyílni, megosztani magam. Csalódni fogsz, ha ékes szavakat vársz.....sőt lehet, hogy rendszertelenül írok majd. Annyit megígérhetek viszont, hogy őszinte leszek.
2011/01/05
Megkezdődött az új év
...s a kígyó(ahogy Ábel áhítatosan mondja miután rosszat csinált) próbál elvenni örömünkből, lelkesedésünkből. Képzeljétek el, hogy az Astránk nem akart indulni egyik reggel, pedig egész télen félkulcsra berobbant a legnagyobb hideg ellenére is. Mint kiderült, az elektromotor (magyarul !!!) betegeskedett, de kicserélték a szénkeféket. A jó hír az, hogy most nagyon jól indul, a rossz hír pedig az, hogy 200 lejbe került a csere. Aztán a másik (számunkra) jó hír: a szüleink megtudták a dolgot s bepótoltak a szórakozásba...köszönjük szépen a tatának és mamáknak azt hogy figyelnek ránk s segítenek. S külön köszönet Mátis Csabának, aki gyakorlatban is megmutatja mit jelent testvérnek lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése